Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

86 Váltótörvény 16. §. pedig alp. fel nem hozott: mindkét alsóbirósági Ítélet megváltoztatásával a sommás végzést a váltótörvény 12. és 50. §-ai alapján a kir. Curia joghatályában fenntartotta. (1907 máj. 10. 393/906. sz.) IV. Engedmény.* 16. §. Váltókövetelési jog a váltón kivül is átruházható. A m. kir. Curia: Felperesnek jogelődje, a ki a váltót, a per adatai szerint, az ellenében is kibocsátott sommás végzés alapján foganatosított végrehajtási eljárás folyama alatt váltotta magához, abból eredő jogait a felperesre az 1868: LIV. t.-cz. 167. §-a kellékeinek megfelelő F. alatti okirattal ruházván át, felperes a teljes hitelű magánokirattal reáruházott váltókövetelést váltói uton érvényesíteni jogosítva van, miután a V. T. 16. §-a intézkedésével nincsen kizárva a váltókövetelési jognak más módon is, mint a váltó hátára vezetett engedmény utján való átruházása. (1892 február 19-én 798/1891. sz. a.) Azonos 1899 október 5. 786. szám. A kir. Curia a másodbiróság Ítéletét azzal a részben való változtatással, hogy az alperest a megítélt tőke után nem 6%, hanem csak 5% kamat megfizetésére kötelezi, egyebekben helybenhagyja. Alperes beismeri, hogy F. I.-nek 11 darab váltó alapján, mint elfogadó 8750 kor. váltótőkével adósa volt, hogy nevezett hitelezője az emiitett váltókat a Fogarasi takarékpénztár részvénytársaságnál leszámitoltatván, ennek lett az emiitett összeggel adósa és azt is beismeri, hogy ebből a váltóadósságból a takarékpénztárnak mit senr fizetett meg. H. L. tanú vallomása szerint alperes a váltókat F. I.-nek az ettől felvett kölcsönpénz fejében adta. H. F. és dr. F. A. tanuk vallomásával az is bizonyítva van, hogy alperesnek ezt a tartozását a takarékpénztárnál felperesek egyenlítették ki, minélfogva a takarékpénztár alperes elleni követelését a most emiitett és P. S. tanuk vallomása és a B) alatti engedmény szerint felperesekre ruházta át. Ha tehát felperesek a váltók birtokában volnának, azokat mint váltóhitelezők érvényesíthetnék^ mert a Vt. 16. §-a a váltóhitelező jogainak nem a váltóra vezetett, hanem külön okiratba foglalt engedménynyel való átruházását nem zárja ki. Felperesek azonban saját előadásuk szerint a váltókat azért nem tudják felmutatni, mert T. L. felperes azokat megsemmisítette. Ezt az állítást alperes határozottan és világosan nem tagadta; hanem hol mint való tényt, hol mint feltevést tárgyalta; miért is azt a ptrdts. 159. §-a értelmében valónak kellett elfogadni. * V. ö. a 36. §-nál közölt eseteket is.