Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

76 Váltótörvény 12. §. daczára annak, hogy a sommás végzés jogerőre emelkedett s 1888 márczius havában a kielégítési végrehajtás valamennyi váltókötelezett ellen elrendeltetett, azt nem foganatosította, sőt az elfogadó ingatlanaira a végrehajtást csak 1891. évben kérte s a végrehajtási zálogjog bekebelezése ezekre csak az 1891 október 28-án lett elrendelve és foganatosítva, minek a következménye az lett, hogy az alperesi követelés az eladott ingatlanok vételárából nem nyert kielégítést és felperes volt kénytelen azt a kereseti összegben megfizetni. Mely tényből folyóan és miután állítása szerint felperes csak azért volt kénytelen az ellene is intézett végrehajtás kikerülése okából azt a követelést megfizetni, mert alperes a végrehajtással késedelmezett, s késedelme miatt a főadóstól a követelést behajtani nem tudta, a polgári törvénykönyv 1364. §. értelmében, alperes neki mint kezesnek felelős, mely okból a neki fizetett öszszeg és járulékai visszafizetését kéri. Tekintettel azonban arra, hogy a B. alatt csatolt sommás végzéssel mint váltó-forgató lett fizetésre kötelezve, tekintve, hogy a váltó forgatója az 1876: XXVII. t.-cz. 12. §-a értelmében a váltó kifizetéseért váltójogi s önálló felelősséget vállal, miből folyólag, ha az elfogadó a váltót lejártakor ki nem fizette, hogy a váltótörvény 51. §-ban biztosított jogokat gyakorolhassa, a váltót az előbb idézett váltójogi egyetemleges kötelezettséget megállapító felelősségénél fogva a felperes tartozott volna kifizetni és magához váltani, azonban ezt tenni nemcsak elmulasztotta, de sőt a váltóbirtokos részéről maga (t. i. felperes) ellen visszkereseti jogot érvényesíteni, s végrehajtást vezettetni engedett, tekintve, hogy a fizetés hiánya miatt megóvatolt váltó birtokosa (jelen esetben alperes) a végrehajtást a váltókötelezettek bármelyike ellen az elévülési időn belől tetszése szerinti időben intézhette, miért a kielégítés szerzésmódjában vagy sorrendjében a váltótörvény 49. §-án alapuló jogánál fogva korlátolva nem volt, minélfogva abból, hogy a végrehajtást a váltókötelezettek egyike vagy másika ellen mikor intézte, reá felelősség nem hárul; tekintve végre, hogy felperesnek a kérdéses váltón alapuló kötelezettsége nem kezesség volt, minélfogva a keresetnek a kezességi viszonyból származtatott jogalapja nyilván téves, s igy a felperest az általános polgári törvénykönyv 1364. §-ában a kezes részére biztosított jog meg nem illeti, erre alapított keresetével tehát elutasítani kellett. A m. kir. Curia: Helybenhagyja indokai alapján és azért, mert a jelen esetben sem a köztörvényi kezesség, sem az alperesnek oly jogellenes mulasztása nem forog fenn, mely felperes kártérítési igényének alapjául szolgálhatna. (1895 deczember 20-án 1638/1894. sz. a.)