Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

68 Váltótörvény 9. §. látozva Tan az alapul szolgáló jogviszony által. (A m. kir. Curia 1891 január 14~én 880/1890. sz. a.) A forgatmány formájában vállalt jótállás kezességnek nem tekinthető. Kolozsvári T.: A felp. arra alapítja keresetét, hogy D. 500 frt erejéig mint váltóforgató kezességet vállalt alperessel szemben s ezért a sommás végzés az elfogadóval és vele szemben is még 1887 október 13-án ki lett bocsátva, de alperes daczára annak, hogy a sommás végzés jogerőre emelkedett s 1888 márczius havában a kielégítési végrehajtás valamennyi váltókötelezett ellen elrendeltetett, azt nem foganatosította, sőt az elfogadó ingatlanaira a végrehajtást csak 1891. évben kérte s a végrehajtási zálogjog bekebelezése ezekre csak az 1891. évi október 29-én lett elrendelve és foganatosítva, minek a következménye az lett, hogy az alperesi követelés az eladott ingatlanok vételárából nem nyert kielégítést és felperes volt kénytelen azt a kereseti összegben megfizetni. Mely tényből folyóan és miután állítása szerint felperes csak azért volt kénytelen az ellene intézett végrehajtás kikerülése okából ezt a követelést megfizetni, mert alp. a végrehajtással késedelmezett s késedelme miatt a főadóstól a követelést behajtani nem tudta, a ptkv. 1364. §-a értelmében alperes neki mint kezesnek felelős, mely okból a neki fizetett összeg és járulékai visszafizetését kéri. Tekintettel azonban arra, hogy a B) alatt csatolt sommás végzéssel, mint váltóforgató lett fizetésre kötelezve, tekintve, hogy a váltó forgatója az 1876: XXVII. t.-czikk 12. §-a értelmében a váltó kifizetésért váltójogi s önálló felelősséget vállal, miből folyólag, ha az elfogadó a váltót lejáratkor ki nem űzette, hogy a váltótörvény 51. §-ában biztosított jogokat gyakorolhassa, a váltót az előbb idézett váltójogi egyetemleges kötelezettséget megállapító felelősségénél fogva a felperes tartozott volna fizetni s magához váltani, azonban ezt tenni nemcsak elmulasztotta, de sőt a váltóbirtokos részéről maga (t. i. felp.) ellen visszkereseti jogot érvényesíteni s végrehajtást vezettetni engedett, tekintve, hogy a fizetés hiánya miatt megóvatolt váltó birtokosa (jelen esetben alp.) a végrehajtást a váltókötelezettek bármelyike ellen az elévülési időn belül tetszése szerinti időben intézhette, miért a kielégítés szerzésmódjában vagy sorrendjében a váltótörvény 49. §-án alapuló jogánál fogva korlátolva nem volt, minélfogva abból, hogy a végrehajtást a váltókötelezettek egyike, vagy másika ellen mikor intézte, reá felelősség sem hárul; tekintve végre, hogy felperesnek a kérdéses váltón alapuló kötelezettsége nem kezesség volt, minélfogva a keresetnek a kezességi viszonyból származtatott jogalapja nyilván téves s igy a felperest az ált. ptkv. 1364. §-ában a kezes részére biztosított jog meg nem