Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

650 Váltótörvény 104—105. tátik, hogy az aláírók az egyházközség által váltókötelezettség vállalására fel voltak hatalmazva, (Curia 1897 október 19-én 793/1897. sz. a.) A férj által közjegyzői okiratba foglalt megbizás nélkül felesége nevében vállalt váltókötelezettség alapján ez utóbbi akkor sem marasztalható, ha a perben aláirása valódiságát nem tagadta. A kereseti váltóra és a D :/. alatti megrendelésre II. rendű alperes nevét, ennek megbízása folytán férje, I. r. alperes irta alá, azt pedig nem is állította, hogy I. r. alperes a váltónak neje névaláírásának ellátásával II. r. alperestől közjegyzői okiratban kapott volna megbízást, már pedig ilyen megbizás nélkül a férj neje helyett érvényes váltókötelezettséget az 1886. évi VII. t.-cz. 23. §. b) pontja értelmében nem vállalhat s az érvénytelen aláírásnak utólagos jóváhagyása érvényes váltókötelezettséget nem szül. A közjegyzői megbizás hiánya nemcsak a kötelezett ebbeli kifogása folytán, hanem a hivatalból is észlelendő. (M. kir. Curia 750/908. 1909. márczius 16.) Állandó gyakorlat. A férj által a nő szóbeli meghatalmazása alapján a váltóra vezetett aláírás érvénytelen C. 1314/95. sz. A nő megbízásából a férj által váltóra tett váltónyilatkozat a megbízó nőre csak akkor kötelező, ha férjének ez iránt közjegyzői okiratba foglalt megbízása volt, a mit váltóbirtokosnak kell állítani. A kir. törvényszék: Minthogy alperes beismerte azt, hogy a kereseti váltóra az elfogadási nyilatkozatot az ö meghatalmazása folytán a férje vezette reá; ennélfogva öt, mint elfogadót, a V. T. 23. §-a értelmében a kereseti követelésben el kellett marasztalni. A kir. ítélőtábla: Felperes beismerte azt, hogy a kereseti váltón levő Cs. Józsefné elfogadói névírást alperes megbízásából annak férje irta alá, azt pedig, hogy alperes férje a váltónak eként történt aláirása nejétől (alperestől) közjegyzői okiratban kapott volna megbízást, felperes nem is állította. Minthogy pedig e nélkül alperes férje neje helyett érvényes váltói kötelezettséget az 1868: VII. t.-cz. 23. §-a értelmében nem vállalhatott, felperesnek alperes ellen a kereseti váltó alapján követelhetési joga nincs, stb. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyta. (1901 szeptember 10-én 764/1901. sz. a. Állandó gyakorlat.) Hasonló 341/94., 1314/95.