Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

632 Váltótörvény 104—105. §. kozatok, melyek névaláírás helyett keresztvonással vagy más kézjegygyei eszközöltettek, váltójogi hatálylyal rendszerint nem birnak. Az alsóbiróságok felperes tanúinak vallomása alapján helyesen állapították meg azt a tényt, hogy az Írástudatlan alperes nevét B. C. irta a kereseti váltóra és hogy a névirás előtt előforduló keresztvonást az alperes vezette a váltóra. Minthogy pedig a sajátkezű névaláírás helyett a 104. §. 2. bekezdésében érintett itt fenn nem forgó eset kivételével — kézjegygyei tett váltónyilatkozat alakilag hiányos; minthogy továbbá azt az alaki hiányt, a névírásnak a váltóra meghatalmazás alapján eszközölt vezetése nem pótolhatja, sőt a kézjegy a meghatalmazási viszonyt egyenesen kizárja, mert a néviró arról tanúskodik, hogy a kézjegy valósággal attól származik, kinek neve mellé helyeztetett, s igy a néviró mint tanú és nem mint meghatalmazott szerepel: ezekhez képest mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasítandó volt. (1901 október 15-én 374/1901. szám alatt.) Azonos 1181/1901., 1485/901., 1179/900., 167/85. Kézjegygyei és névirótól eredő névaláírással ellátott váltó érvénytelen. A kir. Tábla:Az alperes nevét a váltóra D. P. irta rá és alperes kézjegyét tette a váltóra. A névaláírás helyett kézjegygyei tett váltónyilatkozat a váltótörvény 104. §. 1. bekezdése szerint a 2. bekezdésében foglalt, de itt elő nem forduló kivételtől eltekintve váltójogi hatálylyal nem bir. Felperes tehát keresetével elutasítandó volt, mert a tanuk vallomása szerint ugyan D. P. az alperes meghatalmazásából irta alá az alperes nevét a váltóra, de mivel alperes ugyanekkor kézjegyét tette a váltóra, és mivel a váltónak kézjegygyei történt ellátása azt az akaratnyilvánítást foglalja magában, hogy az alperes maga, nem pedig meghatalmazottja utján kívánja a váltónyilatkozatot tenni, a meghatalmazott által való aláírásnak esete ki van zárva, és igy D. P. felhatalmazása nem a váltó aláírására, hanem csak arra vonatkozott, hogy alperes kézjegye mellé odaírja alperes nevét annak a jeléül, hogy a kézjegy az alperestől való. Curia: A kir. Tábla Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. (1906 jan. 10. 293/1905. sz.) A váltókötelezett neve mellett előforduló kézjegy az aláírást hatálytalannak tünteti fel, ha csak felperes nem állítja, hogy a kézjegy