Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

592 Váltótörvény 99. §. helye és üzlete más községben van. (A m. kir. Curia 1904 november 24. 10G. sz. a.) Az intézeti ügyész már ennél a minőségénél fogva külön meghatalmazás nélkül jogositva van az óvatoló közeget (közjegyzőt) az óvásban megnevezett váltóbirtokos részére az óvás felvételére megkeresni, de nem ügyvédjelölt segédje erre jogositva nincs és ezért az utóbbi megkeresésére felvett óvás hatálytalan. Nem osztja ugyan a kir. Curia a másodbiróság Ítéletének indokaiban kifejezést nyert azt a jogi álláspontot, hogy az intézeti ügyész csak abban az esetben teljesíthet az illető pénzintézet nevében óvás felvételére vonatkozó váltójogi cselekményeket, ha arra magából az óvásból kitünö általános vagy különös megbízást nyert, nem osztja pedig azért, mivel az intézeti ügyész már ennél a minőségénél fogva jogositva van az illető óvatoló közeget az óvásban megnevezett váltóbirtokos részére való óvás felvételére megkeresni: mégis a másodbiróság Ítéletét a benne felhozott egyéb indokok alapján annál is inkább helyben kellett hagyni, mert a felperes nem is állítja, hogy az óvásban megnevezett D. J. ügyvédsegéd az intézet tisztiügyészének oly segédje lenne, a ki az ügyvédi rendtartás 15. §-ában megjelölt ügyvédjelöltek közé tartoznék s a ki mint ilyen, az intézeti ügyésznek helyettese lehetne; sőt felperes válasziratában maga adta elő, hogy az ö segédjének az óvás felvétele körüli eljárásnál sem az intézet által kiállított ügyvédi meghatalmazásra, sem főnökétől helyettesítési megbízásra szüksége nem volt. (M. kir. Curia 297/1904. — 1904 június 23.) Oly óvás, melyben a fizetés végetti bemutatás, tévedésből elfogadás végett történtnek van kitüntetve, érvényesnek tekintendő, ha annak tartalmából egyébként megállapítható, hogy ez csak tollhiba. A V. T. 99. §-a szerint ugyanis az óváslevélnek nem lényeges kelléke annak kijelentése; hogy az óvatoló mi czélból lett megkeresve, hanem az, nogy mi czélból mutatta be az óvatoló személy a váltót, minthogy pedig a fenforgó esetben az óvatoló személy az óvásban kijelenti, hogy a váltót az elfogadónak akarta bemutatni, nyilvánvaló, hogy az fizetés végett történt s hogy ez ennélfogva csak tollhiba. (Curia 1894 május 25-én 4G7/1893. sz. a.) Az a körülmény, hogy az óváslevélnek hátára vezetett válíómásolatot az óvatoló királyi közjegyző aláírásával s hivatalos pecsétjével ellátni elmulasztotta, a fenforgó esetben az óvás érvénytelenségét ered-