Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 93. §. 661 pán alakilag jönnek figyelembe és ebből folyóan nem is szükséges, hogy a váltó keltezése a valóságnak megfeleljen, és habár a váltó­törvény 93. §-a értelmében a kitöltetlenül elfogadott eredeti váltóür­lap birtokosának kétségtelen jogában áll az űrlapot az abban hi­ányzó váltói lényeges kellékekkel ellátni; nincsen azonban jogo­sitva, hogy az okiraton már kitüntetett lényeges valamely kelléket mással helyettesitsen és ez által a váltó tartalmát megmásitsa. A váltó tartalmának megváltoztatása folytán az alperes ellenkező állí­tásával szemben felperesnek állott kötelességében annak a bizonyí­tása, hogy a peresitett váltón megvolt keletnek utólagos megváltoz­tatása alperestől származik vagy megállapodásszerű; felperes azon­ban erre nézve mit sem bizonyított; ennek igazolása pedig a fen­forgó eset elbírálásánál döntő; mert a váltólevél alaki kellékeinek alaki minőségével sem fér meg, hogy a váltólevél az egyes kellékei­nek ellentmondása folytán képtelenséget tartalmazzon, a mi különö­sen abban az esetben áll elő, ha, mint a jelen esetben a kelet (1892 június 30.) későbbi, mint a fizetési idő (1891 szeptember 5.), mert ilyenkor a teljesítés a váltóban kitett fizetési időben lehetetlen. A kereset elutasítása ennélfogva indokolt. A m. kir. Curia: Helybenhagyja. (1894 október 10-én 754/1894. sz. a.) V. ö. 280/89. Kézjegygyei eszközölt érvénytelen váltónyilatkozatnak mással való helyettesítésére a váltóbirtokos nincs jogosítva. Bpesti T.: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoz­tatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kereseti váltóból s a felek előadásából nyilván ki­tűnik, hogy alperes a váltót 0. I. kibocsátó rendelvényére fogadta el, hogy 0. I. kibocsátói nyilatkozatát a váltóra reávezette és hogy felperes az utóbb emiitettnek forgatmánya utján jutott a váltó birto­kába; a B. alatti óváslevelen olvasható váltómásolat pedig azt iga­zolja, hogy felperes kibocsátói aláírása a váltóra csakis az óvás esz­közlése után vezettetett. Igaz ugyan, hogy 0. I. kibocsátói nyilatkozatát csak kézjegy­gyei eszközölvén, e váltónyilatkozat a váltótörvény 104. §-a értelmé­ben váltójogi hatálylyal nem bir s ennélfogva váltójogilag nem léte­zőnek tekintendő: felperes mindazonáltal a váltót saját kibocsátói aláírásával ellátni jogosítva nem volt, mert magából annak szöve­géből nyilvánvaló lévén, hogy az egy meghatározott személy, t. i. 0. I., mint kibocsátó rendelvényére fogadtatott el: a kibocsátás és Váltótörvény. V. 3(3

Next

/
Thumbnails
Contents