Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

548 Váltótörvény 93. §. podás-ellenes kitöltésről szó,, ha az alperes azt bizonyította volna, hogy a kereseti váltónak a felperes jogelődénél történt benyújtása és elfogadásakor jött létre az alperes által vitatott megállapodás, az a körülmény pedig, hogy alperes a váltó benyújtása előtt a felperes jogelődét levélben arról értesitette, hogy K. Gáborért 100 frt (200 K.) erejéig váltókezességet kiván vállalni, a vitatott megállapodásnak a kereseti váltóra nézve történt létrejöttét nem bizonyitja; és mert ilyen megállapodás hiányában sem a felperes, sem annak jogelőde nem voltak az alperesek utólagos figyelmeztetései és tiltakozásai által a kereseti váltó kitöltése tekintetében korlátozhatók, stb. (1901 deczember 18-án 869/1901. sz. a.) Az a körülmény, hogy a pereseitett váltót a kibocsátó utólagosan irta alá, azt a váltójogi érvényétől meg nem fosztja, mert a V. T.93. §-a szerint a váltóhitelező bármely hiányzó váltókelléket, ha erre nézve meghatározott megállapodás létre nem jött és igy a hiányzó kibocsátói aláírást is kitölteni jogosítva van, ennélfogva a váltót Sch. Hermann kibocsátóval — a nem bizonyított ellenkező megállapodás hiányában — utólagosan aláíratni a váltón rendelvényesként megnevezett T. Ferencznek vagy ennek jogutódjának állt. (C. 1892 márczius 18. 508/91.) Ha a váltóbirtokos a váltót az eredetileg kibocsátói minőségben kötelezettséget vállalóra utóbb jogellenesen intézvényezte és igy azt intézvényezettnek tüntette ki, akkor ez a váltókötelezett sem mint elfogadó, sem mint kibocsátó nem marasztalható. Azzal a ténynyel szemben, hogy az előző törlesztési váltókon, a melyeknek részbeni kiegyenlitésére a kereseti váltók szolgáltak, az alperes mint kibocsátó szerepelt, — továbbá tekintettel arra, hogy a válasziratban maga a feleperes adta elő, hogy a kereseti váltókat alperes egy közte és K. K. közt előzőleg létesült külön megállapodás alapján irta alá elfogadó gyanánt ugy, hogy ez alapon volt joga felperesnek a váltókat az alperesre szóló intézvénynyel utólagosan kitölteni, felperest terhelte a bizonyitás kötelessége az általa vitatott megállapodás létrejöttére nézve, ez a bizonyitás azonban az elsöbiróság Ítéletének helyes mérlegelése szerint nem sikerülvén, azt kellett megállapítani, hogy az alperes kibocsátói minőségben irta alá a kereseti váltókat, tehát a felperes ezen váltókat jogellenesen intézvényezte utólagos kikötéssel az alperesre, s ez által az alperesnek eredeti váltókötelezetti minőségét jogellenesen változtatta meg, ezért ezen jogellenesen intézvényezett váltók alapján az alperes se mint elfogadó, se mint kibocsátó nem marasztalható és pedig