Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 93. §. 543 kozó közlését tudomásul veszi, ebből folyóan a felek között kétségtelenül megállapodás létesül arra nézve, hogy a váltólejárat az adóssal közölt napra essék és ez esetben a váltóhitelező a V. T. 93. §-a értelmében a váltót a megállapodástól eltérően lejárattal jog szerint ki nem töltheti, következéskép az ily jogellenes és a megállapított határnap kitolása esetén a váltókötelezettek nyilvánvaló sérelmével is járható kitöltés — a mennyiben az a váltókötelezettek hozzájárulása nélkül történt — törvényes hatálylyal nem bir. Minthogy pedig a felperes nem is vitatta, hogy a már egyszer megállapitott lejárati időnek a megváltoztatásához az alperes hozzájárult volna; minthogy továbbá a felperes 1906. év január hó 1. napját, mint a fizetési idő s illetően lejárat tekintetében egyedül irányadóul szolgáló határnaptól számitott törvényes határidőn belül visszkereseti jogának a fentartása végett a V. T. 41. §-a értelmében óvással nem élt, a 42. §. kivételes intézkedésének a fenforgására pedig nem is hivatkozott, mig a tényleges lejárat után hónapokkal, jelesül az 1906. évi július hó 6-ik napján felvett óvás a kellő időben elmulasztott óvást nem pótolja, következéskép a felperes a V. T. 41. §-a értelmében visszkeresetét a törvényes előfeltételül szolgáló óvás hiányában a forgató alperessel szemben már nem érvényesitheti: mindezeknél fogva a követelés kiegyenlitésére nézve felhozott alperesi kifogás mérlegelésének a mellőzésével az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni kellett. A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Minthogy felperes a 4., 5. és 6. alatt csatolt leveleiben a kereseti váltó lejáratát maga is 1906. január l-re teszi és igy bizonyítottnak veendő, hogy a kereseti váltó lejárata megállapodásszerüen erre a napra esett — s minthogy ezzel szemben a felperes által megnevezett tanuk csak azt tanúsították, hogy tudtukkal a kereseti váltó lejáratára nézve a felek között kifejezett megállapodás nem létesült, azt azonban, hogy a 4., 5. és 6. alatti levelekben megállapitott lejárati nap tévedésen alapulna, nem bizonyitották — helyes a másodbiróságnak az a döntése, hogy a kereseti váltó lejárata megállapodás szerint 1906. évi január 1-ére esett, miért is Ítéletét az itt felhozott és az ezekkel nem ellenkező többi indokai alapján helyben kellett hagyni. (M. kir. Curia 248/908. — 1908 szept. 9.) V. ö. 1505/904. ( közölve a 92. §-nál.) A kitöltetlen váltó birtokosa ellenkező megállapodás hiányában jogosítva van a váltónak általa eszközölhető kitöltése előtt is az adóst fizetésre felhívni a nélkül, hogy ez a felhívás megfosztaná őt attól a jogától, hogy a váltó lejáratát tetszése szerint kitölthesse. A m. kir. Curia: Alperesnek a váltókereseti jog elévülésére