Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 93. §. 539 joggal egy harmadik személyre átruházni, minthogy az üres elfogad­mánynak adása és átvétele ily kölcsönös megállapodáson alapuló jogo­sultságot már magában foglalja s ellenkező kikötés hiányában e jogo­sultság nem tekinthető az üres elfogadmány első átvevője személyéhez kötött jognak. Ehhez képest az elhalt váltóbirtokos hagyatékának gond­noka jogositva volt a hagyatékban talált és kibocsátói aláirást nélkü­lözött váltóürlapot eme, valamint a hiányzott többi kellékkel ellátni. (Curia 1890 szeptember 16-án 343/1890. szám alatt.) A ki a váltó behajtására biróilag feljogosittatik, jogosítottnak te­kintendő a váltó hiányzó lényeges kellékeinek kitöltésére is és ő e tekin­tetben jóhiszemű harmadik személy. A kir. törvényszék: A perbeli tényállásból a peres felek köl­csönös, egymás előadását kiegészítő periratai alapján kiemelendő, hogy felperes, mint azt az alperes által 2. :/. alá becsatolt letiltási rendelvény is tanúsítja, a beperesitett váltó birtokába olyformán jutott, hogy ö és több végrehajtó társa B. F. ellen végrehajtást ve­zetvén, többi között lefoglalták a végrehajtást szenvedett birlalatá­ban talált beperesitett váltót is, mely utóbbi behajtására felperes bi­róilag feljogosittatván, a váltó e czélból ö neki a bíróság által ki­adatott. A beperesitett váltón hiányzott ez alkalommal a váltó ke­leté, a fizetési hely megjelölése és a kibocsátói aláírás, így tehát fel­peres a keletet és fizetési helyet kitöltötte és a maga nevét, mint ki­bocsátóét a váltóra rávezette. Ezen, a peres felek előadása által elismert tényállással szemben a perdöntő kérdés azon fordul meg, jogositva volt-e felperes a váltón a hiányzó ezen kellékeket kitöl­teni, főleg pedig jogosított volt-e felperes a váltót saját kibocsátói aláírásával ellátni. Alperes felperesnek erre vonatkozó jogosultsá­gát tagadásba vette. A kérdés helyes eldöntésének alapjául szolgál az 1876: XXVII. t.-cz. 93. §-ának rendelkezése, mely szerint a vál­tóadós, az elfogadás vagy más váltóbeli nyilatkozatnak a váltóra vezetésekor létezett lényeges kellékhiányt, harmadik jóhiszemű vál­tóbirtokossal szemben kifogásul egyáltalán nem, mások ellenében pedig csak annyiban érvényesíthet, a mennyiben az utólagos kitöl­tésnek megállapodás ellenére való létrejöttét bebizonyíthatja. Te­kintve már most, hogy felperes az ismertetett tényállás szerint a bíróság utján jutott az általa beperesitett váltó birtokába s így ö Ugy jogszerű, mint jóhiszemű váltóbirtokosnak elismerendő; te­kintve tehát, hogy ö vele szemben a fent hivatkozott 93. §. rendel­kezéséből kifolyólag a váltó elfogadásakor fenforgott lényeges kel­lék hiányából kifogás nem is vagy csak ugy érvényesíthető, ha al­peres bebizonyította volna, hogy közte és B. F. közt megállapodás

Next

/
Thumbnails
Contents