Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

34 Váltótörvény 3. J. más aláírás nincs, nyilvánvaló, hogy a kereseti váltón a kibocsátói aláírás hiányozván, a V. t. 3. §-ának 5. pontjában előirt lényeges kellék hiányában ebből az okiratból a V. T. 6. §-a szerint váltókötelczettség nem származik és az erre az okiratra alapított kereset a váltóeljárás 4. §-a szerint már az elsőbiróság által hivatalból visszautasítandó lett volna. Minthogy ez nem történt meg, az alsóbbfoku bíróságok lényeges eljárási szabályt sértettek meg az által, hogy a per érdemi elbírálásába bocsátkoztak, ahelyett, hogy a váltói útra nem tartozó keresetet hivatalból visszautasították volna. Az alsóbbfoku bíróság ítéletei, tehát eme lényeges eljárási szabály megsértése miatt a váltóeljárás 37. §-a alapján hivatalból megsenmisitendők és a váltói útra nem tartozó keresetlevél viszszaadása elrendelendő volt. (1906 okt. 25. 1159/1905.) Ugyanígy 1352/904. v. ö. 296/86. 866/902. Ha a váltón a kibocsátói aláirás nem a fizetési felhivást tartalmazó és a váltó lényeges kellékeit magában foglaló szöveg alá, hanem magában a szövegben fordul elő, az a névaláírás a V. T. 3., §. 5. pontjában előirt kibocsátói aláirásnak nem tekinthető. A m. kir. Curia: Az idegen váltónak jogi természete szerint a kibocsáfó arra hivja fel az intézvényezettet, hogy a váltóösszeget a lejáratkor a rendelvényesnek fizesse ki, e szerint, hogy valamely személy, kinek névírása a váltó előlapján előfordul, kibocsátónak tekintessék, szükséges, hogy maga a váltó tüntesse fel, hogy a névaláirás erre a felhívásra vonatkozik, ez pedig csak akkor áll be, ha a kibocsátó ezt a felhivást tartalmazó váltó szövegét aláírja ; a kereset alapját képező okiraton a kibocsátói aláirás nem a fizetési felhivást tartalmazó és a váltó lényeges kellékeit magában foglaló szöveg alá, hanem magában a szövegben fordulván elő, ez a névaláirás a V. T. 3. §. 5. pontjában előirt kibocsátói aláirásnak nem tekinthető és e szerint a kereset alapját képező okiratból a V. T. 3. §. 5. pontjában előirt egyik lényeges kellék hiányozván, az elsőbiróság a V. T. 4. §. értelmében helyesen utasította vissza a hatáskörébe nem tartozó keresetet. (1898 június 22-én 459/1898. sz. a.) „Tanú F. A.-né" nem tekinthető kibocsátói aláirásnak, még ha bizonyittatik is, hogy mint kibocsátó akarta magát kötelezni. A m. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megsemmisíttetik, a kereset felperesnek visszaadatni rendeltetik. Indokok: A kereset alapjául szolgáló A. alatti okiratot 2.