Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)
2C0 Váltótörvény 39. §. magában sem a váltókötelezettséget meg nem szünteti, sem a fizetés megtörténtét nem bizonyítja. A V. T. 39 §-a szerint ugyanis, a váltóadós csak a nyugtatványozott váltó kiadása mellett köteles fizetni, a miből következik, hogy a váltóra vezetett nyugta mindaddig, a mig maga a váltó is a váltó tartalma szerint igazolt váltóhitelező birtokában van és a nyugtatvány általa bármikor törülhető, a fizetés tényét nem igazolja. Ehhez járul, hogy a kereskedelmi forgalomban épen a fentebb felhívott törvényszakasz rendelkezése alapján az a gyakorlat honosult meg, hogy a váltóbirtokos a váltó hátlapjára behajtás czéljából, ha a fizetésnek pontos megtörténtét reményli, a nyugtatványozást előre s a fizetés megtörténte előtt rávezeti s a mennyiben a fizetés elmaradt, az előre reá vezetett nyugtát egyszerűen törli, a mire joga is van. A jelenlegi esetben felperes elmulasztotta ugyan a váltó hátlapjára vezetett nyugtatványozás törlését, ámde abból a tényből, hogy a kezén maradi váltót beperelte, nyilvánvaló, hogy a fizetés tényleg nem történt meg s hogy felperes a nyugtatványt csak azért vezette a váltóra, hogy a V. T. 39. §-ának eleget tegyen s a váltót a remélt fizetés után gyors kiadásra alkalmassá tegye. Minthogy ekként a felperes által bármikor törülhető nyugta a fenforgó körülmények között a fizetés tényét nem bizonyítja, minthogy alperes azt, hogy a fizetést valóban teljesítette volna, e nyugtára hivatkozáson kivül mivel sem igazolta, sőt még valószinüvé sem tette: alperes a V. T. 23. §-a értelmében a hátralékos váHótőkének és a lejárattól folyó Q>°/c-oa kamatának megfizetésére kötelezendő volt. C: A másodfokú bíróság ítélete, a szokásra vonatkozólag felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1896 november 17. 1C19. sz.) A V. T. 39. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel rendszerint az vélelmezendő, hogy a fizetés a nyugtatványozott váltó kiadása ellenében történt s ezért váltóhitelező nem is köteles abban az irányban bizonyitékokról gondoskodni, hogy a váltót a fizetés ellenében kiadta, hanem a váltóadós érdeke, hogy megállapitassék, hogy a fizetést teljesítette a nélkül, hogy a váltó neki egyidejűleg visszaadatott volna. A m. kir. Curia: Végül az elsőrendű alperesnek a 7500 írtról kiállított váltó kiadására vonatkozó kötelezettsége kérdésében alapos ítélet hozhatása végett szükségesnek mutatkozik a jelen Ítélet rendelkező részében megjelölt további eljárás; mert — habár a váltótörvény 39. szakaszában foglalt rendelkezésre való tekintettel rendszerint az vélelmezendő, hogy a fizetés a nyugtatványozott váltcJviadása ellenében történt, s ezért a váltókötelező nem is köteles abban az irányban bizonyítékról gondoskodni, hogy a váltót a fizetés ellenében kiadta, hanem a váltóadós érdeke, hogy megállapít-