Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

144 Váltótörvény 24. §. A kir. törvényszék: A kereseti váltón Budapest, tehát az intézvényezett lakhelyétől különböző fizetési hely van megjelölve s ez után a váltón a következő kitétel foglaltatik: „beim Aussteller, im Falle bei der ungarischen Escompte und Wechslerbank". Felperes tagadta, hogy a magyar leszámitoló és pénzváltóbank telepes volna. A kir. törvényszék telepesnek a kibocsátót tekintette, mert a váltón csak egy telepes, vagyis csak egy oly személy jelölhető meg érvényesen, a kitől az elfogadó helyett fizetés követelhető, a kinél az elfogadó a fizetendő pénzösszeg készentartásáról gondoskodni tartozik és a ki ellen a fizetés hiánya miatt az óvás joghatályosan felvehető s ha több ily személy volna megjelölve, telepesnek csak az első helyen megnevezett tekintendő. Kitűnik ez a V. T. 24. §-ából, melynek ama kitételéből, ha a váltón még kitüntetve nincs, „hogy a fizetés ki által lesz teljesitendő, az intézvényezett az elfogadás alkalmával telepest kijelölni jogosítva van", nyilvánvaló, hogy a fizetésnek az elfogadó helyett való teljesitésére csak egy határozott személy jelölhető ki. De ez a dolog természetéből is következik, mert a V. T. 24. §-a jogot ad ugyan a kibocsátónak és ha ez azt nem tette, az elfogadónak, telepes, tehát egy fizető személy kijelölésére, de a V. T. szellemével ellenkeznék, ha a váltóhitelező az elfogadó elleni kereseti jog elvesztésének terhe alatt köteleztetnék, hogy a fizetést az elfogadó helyett nem egy személytől, a telepestől, legyen kénytelen követelni. Az a személy tehát, ki a váltón a fizetés telepítésére másodsorban van megjelölve, nem telepesnek, hanem a mennyiben a fizetés helyén bir lakással, vagy teleppel és a kibocsátó vagy követői által jelöltetett ki, szükségbeli utalványozottnak tekintendő. (V. T. 56., 61. §-ai.) De hogy ez a kitétel: „im Falle bei der ungarischen Escomte und Wechslerbank" nem is a kibocsátótól és elfogadótól, kik a V. T. 24. §-a szerint egyedül vannak jogosítva a telepes kijelölésére, hanem a magyar leszámitoló és pénzváltóbanktól származik és ennélfogva szükségbeli utalványozásnak tekintendő, az kitűnik onnan, hogy az idézett szavak czimbélyegzővel vannak oda nyomva, ez a czimbélyegző pedig a dolog természeténél fogva csak a ma-1 gyar leszámitoló és pénzváltóbank birtokában lehetett; ez kitűnik onnan, hogy a váltón forgatóként szereplő magyar leszámitoló és pénzváltóbanknak állott érdekében, hogy a váltó nála fizetés végett bemutattassék, hogy ekként azt beválthassa és ez által az óvatolást és perlést elkerülje. Ezek szerint a kereseti váltó telepese a kibocsátó. A m. kir. Curia: Felperes a tárgyalás során határozottan tagadta, hogy a kereseti váltó előlapján előforduló ezek a szavak: „im Falle bei der ungarischen Escompte und Wechslerbank" a jelen esetben telepítésnek, illetve második telepes kijelölésének volna tekinthető s felperes tagadása ebben az irányban alapos, mert