Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 24. §. 123 lephelyével láttassék el, hanem szükséges az is, hogy a telepes személyére is ugyanugy töltessék ki a meghosszabbított váltó, mert ellenesetben jogtalan telepítés esete forog fenn. (Curia 1906 márcz. 4. 187/905. sz.) Az a körülmény, hogy a kibocsátó és forgató nem szólaltak fel az előbbeni váltók utólagos telepitése ellen, az utólagos telepítésbe beleegyezésének csak akkor minősithető, ha erről tudomással birtak. Felperes kérte az alpereseket, mint a Nagyváradon 1907 szept. hó 1. napján 1300 K-ról kiállított váltó kibocsátóit, illetve forgatóit 1300 K váltótőke és jár. megfizetésére végrehajtás terhével egyetemlegesen kötelezni. Alperesek a kereseti váltó aláírását nem tagadták, de azt vitatták, hogy ők a kereseti váltók alapján nem marasztalhatók s előadták, hogy a váltón a fizetési hely megjelölése nem B. G. váltókibocsátótól származik, sem nem amaz tudta és hozzájárulásával jött létre, hanem az a felperes által utólagosan történt s igy a kereseti váltó velük szemben, kik azt a fizetési hely megjelölése előtt forgatták, nem tekinthető fizetés végett kellő helyen bemutatottnak s velü szemben óvás felvétel nem alkalmas a visszkereset fentartására, mert a fizetés végett való bemutatást az intézvényezett Dr. B. V. lakásán kellett volna eszközölni és ugyanott kellett volna felvenni az óvást. Tekintettel arra, hogy 1). J., B. V. és B. I. tanuknak esküvel megerősített valommásával bizonyítást nyert, hogy a kereseti váltón a fizetési hely megjelölése nem a kibocsátótól, B. G.-től, hanem a váltóbirtokostól, vagyis a felperestől származik és hogy azt a váltóra felperes a váltónak reá történt forgatása után vezette rá, amint azt felperes a megnevezett és még V. M. tanú szintén felperesi alkalmazott vallomásával is bizonyítottan, nála leszámítolt váltókkal a kibocsátó megkérdezése, sőt tudta nélkül szokta volt tenni: mindezeknél fogva alpereseknek a fizetési hely utólagos megjelölésére vonatkozó kifogásbeli tényállításaikat valóknak, ezen való tényére alapított kifogásukat jogosnak tekintette a kir. törvényszék, minthogy tehát a fizetés végett való bemutatásnak az intézvényezett lakásán kellett volna történni és az óvást ugyanott kellett volna felvenni, nem pedig a váltán a váltóbirtokos által önhatalmúlag és jogosulatlanul kijelölt helyen, minthogy ekként az óvás semmisnek tekintendő s a kibocsátó és forgatók elleni visszkereseti fentartására alkalmatlan: felperest a sommás végzésnek alperesekkel szemben való hatályon kivül helyezése mellett keresetével elutasítani kellett. (M. kir. Curia 529/909. — 1909 szeptember 9.) Az a megállapodás, hogy a váltó bizonyos város kivételével bár-