Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 23. §. 105 A törvény mi támpontot sem nyújt arra, hogy éppen a kibocsátónál a A ál tó birtokának puszta ténye elegendő lenne a perlési jog megállapításához: tehát reá nézve is áll az általános szabály, hogy a váltóbirtokos csak mint rendelvényes, vagy mint forgatványos vagy akkor léphet fel fizetésre irányuló keresettel, ha a visszkereset alatt állván, a váltót visszaváltotta. A váltó birtoka megállapítja a vélelmet, hogy a kibocsátó mint visszkereset alatt álló előző beváltás utján jutott a más rendeletérc szóló váltó birtokába. (0.: Hh. 902. nov. 25. 611.) Az elfogadónak váltón alapuló fizetési kötelezettségét a kibocsátó részéről teljesített fizetés meg nem szünteti. Be van bizonyítva az, hogy felperesnek, mint váltóhitelezőnek, a kereseti váltóra, annak teljes összege erejéig, a váltónak kibocsátója, F. József már fizetést teljesített, valamint bo van bizonyítva az is, hogy felperes ebben a perben a váltón alapuló követelést az alperes ellenében, mint a váltónak forgatmány utján igazolt birtokosa, a saját nevében ugyan, de a fizetést nála teljesítő kibocsátó javára érvényesíti, alperes mint elfogadó, a váltóhitelezővel a kibocsátó részéről teljesített fizetés tényéből egymagából a váltókövetelésnek ő ellenében való érvényesítése ellen kifogást nem emelhet. A kibocsátó a saját fizetési kötelezettségének tesz eleget akkor, a mikor a váltó alapján a váltóhitelezőnél fizetést teljesít; és miután az elfogadó a kibocsátó irányában a váltótörvény 23. § a szerint kötelezettségében áll, az elfogadónak a váltón alapuló fizetési kötelezettségét nem szünteti meg a kibocsátó részéről teljesített fizetés, kivételével annak az esetnek, a mikor a fizetés kifejezetten ebből a czélból. az elfogadó érdekében is teljesített. (Curia 1893 január 13-áu 10/1892. sz. a.) Az, hogy a váltón az alperesnek aláírásakor az „elfogadjuk" szó nem volt beirva, a váltótörvény 21. §-a szerint figyelembe nem vehető kifogás. (Curia 1893 deczembsr 13-ón 1057/1892. sz. a.) Ha a váltón elfogadóként jelentkező váltóadós azzal a kifogással él, hogy ő mint kibocsátó irta alá a váltót s a váltó utólag lett reá intézvényezve, nem elegendő azt bizonyítani, hogy ő mint kibocsátó akarta magát kötelezni, hanem kötelessége azt is igazolni, hogy az intézvényezés később jogtalanul eszközöltetett, vagyis hogy felperes megállapodás-ellenesen irta alperest intézvényezettnek a váltóba. (Curia 1891 november 10-én 360/1891. sz. a.) A fizetés folytán czélját ért váltón uj kötelezettség már nem vállalható.