Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

Váltótörvény 22. §. 103 íel nem hivta, sem pedig, amit tenni különben jogában állott volna, a beküldött váltó elfogadását a lejárati idő tekintetében négy hóra nem korlátozta. Ennélfogva az elsőbiróság Ítélete helyben volt hagyandó. (1893 február 23. 209/892.) A saját váltó kibocsátója, ha a váltó reá forgattatik is, szintén kibocsátó társa ellen váltói uton fel nem léphet, mert ő mint egyenes adós, csak azon váltójogi kötelezettségnek tett eleget, mely őt törvény szerint terheli s mert az egyenes adós részéről teljesitett fizetés folytán a váltó czélját érvén, az további váltói jogok megszerzésére s bizonyítására nem alkalmas s ily jogokat a kibocsátónak a váltóbirtokos forgatmánya sem adhat. (Curia 1885 november 5-én 195/1885. sz. a.) A feleség azt a váltóadósságot, melyet a férjével közösen csinált, még ha ő váltotta is be a váltót, a saját legitimácziója alapján nem érvényesítheti férje ellen. A feleség mint kibocsátó, a férj pedig mint elfogadó irta alá. Nem vitás, hogy a kereseti váltón alapuló kölcsönt felek akkor vették fel, amikor mint házastársak még együtt éltek. Nem vitás, hogy az eredetileg 6000 K kölcsön a házasélet tartama alatt történt törlesztések folytán apadt 3400 koronára. Felperes (a feleség) nem tagadta határozottan alperesnek azt az állítását, hogy a kereseti váltón alapuló kölcsönt közösen vették fel. Ily körülmények között, tekintve, hogy a kölcsön felvétele idejében a házasfelek még együtt éltek: azt kell bizonyitottnak elfogadni, hogy a kereseti váltón alapuló tartozás peres felek közös tartozása volt, ennélfogva felperes az által, hogy a kereseti váltóösszeg fe^t, vagyis a kereseti összeget kifizette, csak kötelezettségének tett eleget, amiből következik, hogy a kereseti összeg megfizetését alperestől jogosan nem igényelheti. De nem igényelheti azért sem, mert a felek akarata, tekintve az akkor még fennállott házastársi együttélést, nyilván nem irányult a váltó kiállításakor arra, hogy a felek egymás irányában váltói kötelezettséget vállaljanak. (C. 1909 márczius 16-án 771/908. V. sz.) Ha két váltókötelezett közös név alatt folytatta a gazdaságot, ha czégük be nem jegyeztetett és késedelmi ügyletekkel nem foglalkoztak — nem minősiti egyesülésüket oly közkereseti társasággá, melynek folytán az egyiknek váltói kötelezettsége a K. T. 88. §-a értelmében a másikát terhelné, ha csak nem bizonyittatik, hogy erre felhatalraaztatott. (Curia 1897 január 27:én 72/1896. sz. a.)