Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak és más ítélőhatóságoknak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet (Budapest, 1912)

4 Váltótörvény 1. §. nagykorúságát még nem állapítja meg, minthogy erre az 1887. évi gyámsági törvény 5. §-a értelmében a gyámhatósági jóváhagyás is szükséges, melynek megtörténte felperes által nem is állíttatott s melyre nézve felperes jelen felebbezésben tévesen azt érveli, hogy az vélelmezendő és ennek ellenkezője alperes által lenne bizonyítandó. (1885 május 4-én 975. sz. a.) Váltóperben a kiskorusági kifogás esetében az iparűzésre a gyámbatóságnak beleegyezése hivatalból kutatandó. (Curia 1891 május 31-én 954/1891. sz. a.) A kiskorú nem bir szenvedő váltóképességgel, habár czége gyámhatósági jóváhagyás nélkül kiadott iparigazolvány alapján be is jegyeztetett. Nem vállalhat helyette érvényes váltójogi kötelezettséget a gyámhatósági jóváhagyás nélkül kirendelt ezégvezető sem. (0. 1910. márcz. 30. 171/910. sz.) Abból a körülményből, hogy a kereseti váltó ezéljaira az 1899. szept. 30-át megelőző időben forgalomban volt kinestári űrlap használtatott fel és hogy a váltó összege nem koronaértékben, hanem o. é. frt.b&n tüntettetett ki, nem vonható alapos következtetés arra, hogy az alperes kiskorúságában látta el a váltót forgatói névaláírásával. (C. 1910. nov. 3. 723. sz.) Az iparhatósági engedély nélkül ipart üző nő, bár 24-ik életévéit be nem töltötte is, bir szenvedőleges váltóképességgel. A kir. tábla: Az, hogy alperes a váltónyilatkozat tétele idejében önálló iparüzletet folytatott, megállapítandó volt, annyival inkább, mert alperes nem is állította, annál kevésbbé bizonyította, hogy az üzletben csupán mint férjének segédkező személy működött s hogy az üzlet folytatásához tartozó ügyleteket nem saját, hanem férje nevében kötötte. Minthogy pedig a váltótörvény 1. §-a szerint nők, a mennyiben önálló ipart űznek, 24. életévök betöltése előtt is bírnak önálló váltóképességgel, minthogy továbbá a kereset alapját képező minden törvényes kellékkel ellátott váltó valódiságát és azt, hogy az azon létező elfogadói nyilatkozat tőle származik, alperes kétségbe nem vonta, ennélfogva őt a kereseti váltókövetelés és járulékai megfizetésére kötelezni kellett. Alperes kifogása, hogy felperesnek az iparüzlet folytatását hatósági iparengedélylyel kellett volna birnia, figyelembe nem vétethetett, mert az, hogy volt-e alperesnek az ipar gyakorlására hatósági engedélye vagy nem, felperes jogaira befolyással nem bir. Gyámhatósági engedély pedig ez esetben szükséges nem volt, mert az 1874. évi XXIII. t.-cz. 2. §-a szerint férjhezmenetelével minden nő teljeskoruva lesz, az 1872. évi VII. t.-cz. 1. §-a. valamint az 1884: XV1L t.-cz. 1. §-a szerint pedig, minden teljeskoru vagy teljes-