Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

75 aként, hogy annak a tiszti főügyész általi helyettesítésre vonatkozó rendelkezése az alispánnak személyéhez kötött s akadályoztatása esetén, már a törvényben meghatározott helyettes által végzendő teendőkre is kiterjed, vagy ha annak ily értelem lenne adható, akkor a szabályrendelet, mint a törvénynyel ellenkező, önmágában semmis. Ezen felül az eljárás folyamán a törvények és szabályok követelményei is figyelmen kivül lettek hagyva, ugyanis : a felvett választás1 jegyzőkönyv tanusitja, hogy a választásnál alakult pártok egyike K. Kálmán és M. Mórt, másika pedig B. János és V. Sándort ajánlotta a kijelölő választmányba s éppn a felett lett a szavazás elrendelve, hogy melyik részről ajánlottak gyakorolják a kijelölést. Akkor tehát, a midőn a tisztujitó szék elnöke az egyik ajánlottat el nem fogadta, a másik pedig visszalépett, nem lehetett a másik párt által javaslatba hozottakat, mint egyedül ajánlottakat megválasztottaknak kijelenteni, hanem az érdekelteknek alkalmat kellett volna adni, hogy a visszautasitott és a visszalépett ajánlottak helyett másokat hozzanak javaslatba annál is inkább, mert a törvény az ily javaslattételre sem záros határidőt nem szab, sem nem korlátolja az érdekelteket abban, hogy a tőlük nem függő okból választás alá nem bocsájtott egyének helyett másokat ajánlhassanak; de különben az ajánlatba hozott K. Kálmán kir. járásbirónak választás alá nem bocsájtása sincs indokolva, mert az 1869: IV. t.-cz. 10. §-ának azon rendelkezése, hogy a biró tagja lehet ugyan a törvényhatósági vagy községi képviselőtestületnek, de azoktól megbizást vagy kiküldetést el nem fogadhat, korlátozza a birót bizonyos ténykedésben, de azoktól csak a birót tiltja el, nem pedig a testületet a biró megbizhatásában, mert ez esetben ez testületről rendelkező törvényben foglaltatnék, mint foglaltatik épen az 1886 : XXII. t.-cz. 75. §-ában, hogy kik nem választhatók elöljáróvá s a közigazgatási bizottságról rendelkező 1876 : VI. t.-cz. 3. §-ában, mely szerint állami törvényhatósági tisztviselő meg nem választható. A kijelölő választmány ezen szabályellenes alakításának lett aztán eredménye, hogy a választandók kijelölése is több esetben törvényellenesen történt s hogy a fennálló gyakorlat ellenére akkor is, midőn valamely tiszti