Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

66 sokra nézve azt rendeli, hogy a kijelölést a tisztujitószék elnökének vezetése alatt a képviselőtestület gyakorolja, ámde arra nézve, hogy kit illet a választás joga, határozottan nem intézkedik. Ennek folyománya, hogy a körjegyzőségeknél rendszeresített segéd- és kezelő-személyzet alkalmazásánál a törvény 77. §-a nem jöhet alkalmazásba, mert ezek képv'selőtestületeinek van ugyan egyetemes gyülése; mely a kijelölést gyakorolhatná, nincs azonban választó közönségeiknek egyetemes gyűlése, úgy, hogy a választás jogát is csak ugyanaz a testület gyakorolhatná, mely a kijelölést teljesitette. Ezért fejlődött ki általán az a gyakorlat, hogy körjegyzőségeknél alkalmazott segéd- és kezelő-személyzetre nézve a tisztujitószék elnöke gyakorolja a kijelölés s a körzethez tartozó községek képviselőtestületeinek egyetemes gyűlése a választás jogát. A törvény minden kétséget kizáró intézkedéseinek hiánya folytán fejlődött ki továbbá általánosabban az a gyakorlat is, hogy nemcsak a körjegyzőségekre nézve, hanem a községekre nézve is a legfelső közigazgatási hatóság jóváhagyásával megyei és községi szabályrendeletek akként rendelkeznek, hogy a kijelölés jogát a tisztujitószék elnöke s a választás jogát a községi képviselőtestület gyakorolja. Számolva ezekkel a viszonyokkal s különösen avval, hogy az 1886. évi XXIT. törvényczikk éMbplépte óta a megyei és községi szabályrendet iek haturozmaiiyaira alapitott s a jogorvoslatok igénybe vétele alkalmával az illetékes felsőbb hatóságok elbírálásánál is követett az a joggyakorlat fejlődött ki általánosabban, hogy a mennyiben szabályrendeletek külön intézkedéseket foglalnak magukban, a kijelölés és választásra nézve első sorban ezek intézkedései tekintettek irányadóknak: a bíróságnak is ezt az álláspontot kellett elfoglalnia. Ezt az álláspontot kellett a bíróságnak elfoglalnia különösen azért, mert a törvény nem eléggé kimerítő intézkedései folytán a szükségesség hatása alatt, hosszabb idő folyamán, a közreműködésre hivatott tényezők egyetértő eljárásával s a felsőbb hatóságok, jelesül a törvényhatóságok és a belügyminiszter hozzájárulásával fejlődött ki ez a joggyakorlat.