Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

142 A m. kir. közigazgatási birőság a panasznak helyt nem ad. Indokok : A panaszszal megtámadott határozat helybenhagyta D. község képviselőtestületének abbeli határozatát, mely szerint 1899. évi költségvetésének megállapítása során Gr. W. Gyulánét a községben fekvő birtokai után az 1894., 1895. 1896., 1897. és 1898. évekre törvényhatóságilag engedélyezett községi adószázalékkal utólagosan megróvta s ennek folytán ezen években fizetett állami adója arányában kivetett megfelelő községi pótadó megfizetésére kötelezte. Panaszló részéről benyújtott panaszirat, támaszkodva egyrészről, a közte és D. község között 1877. évben létrejött s törvényhatóságilag jóváhagyott szerződésre, mely szerint a panaszló a községben fekvő birtokai után a pótadó fizetésének kötelezettsége alól — az az időbeli községi elöljáróság által — mindenkorra felmentetett: másrészről a m. kir. belügyminiszternek 1898. évi augusztus 25-én 66934. sz. a. kelt leiratára, melylyel a községnek 1894. évi költségelőirányzata alkalmával a törvényhatósági közgyűlés 1021/9521/1895. szám alatt hozott határozata helybenhagyatván, a pótadó kivetésének jogosultsága állítólag csak az 1894. évre nézve mondatott volna ki, a terhére 1895—1898. évekre kivetett községi pótadó megfizetésének kötelezettsége alól felmentést kér. Panaszló érvelése jogos alappal nem bir. Mert igaz ugyan, hogy egyrészről D. község képviseletében a község akkori birája, másrészről a panaszló között 1877. évben létrejött ajándékozási, illetve adás-vevési szerződés megállapodása szerint panaszló részére azon Ígéret tétetett, hogy a községben fekvő birtokai a községi adótól örök időkre menteseknek tekintetnek : ezen megállapodás azonban, ha érvényre jutott is az időben, az 1886: XXII. t.-cz 130. § ában foglalt rendelkezés alapján panaszló javára kivételes helyzetet annál kevésbé teremthet, mert az nemcsak a község későbbi lakosaira róvna meg nem engedhető, aránytalan terhet, de merőben ellenkeznék a közteherviselésnek törvény által végzett általános elveivel is. Nem képezhet törvényes alapot az igényelt pótadómentességre a panaszirat amaz érvelése sem, hogy a községnek 1894-iki költségvetése tárgyalása során a belügyi