Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)

akkor végérvényesen meg volt állapítva. Ugy a m. kir. közigazgatási biróság, valamint a m. kir. belügyminiszter is bizonyítottnak fogadták el, hogy P. puszta önálló jelleggel birt s 1892. évig évi államadójának csak fele után fizetett községi pótadót és fent érintett rendelkezésüket arra alapították, hogy T. vármegye törvényhatósági bizottsága által 1897. évi április 28-án 556. közgyülési/19624. szám alatt hozott határozat, melylyel a puszta önállóságának megszűnte lett kimondva, az 1892—1896. évi pótadókra visszaható erővel nem birt; azt a kérdést azonban, vájjon az emiitett puszta önálló jellegét valóban elvesztette-e, bírálat alá nem vették. Időközben a m. kir. minisztertanács 1898. évi október hó 19-én tartott ülésében egy a m. kir. belügyminiszter és a m. kir. közigazgatási biróság között felmerült hatásköri összeütközési esetből folyólag kimondotta, hogy valamely terület önálló pusztai jellegének megállapítása, ha a községi pótadók kivetésének kérdésével kapcsolatosan bírálandó el, a m. kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. A fenforgó esetben tehát a P. pusztai birtokok jogi természete felett, miután elválaszthatlan a panasz tárgyává tett ama kérdéstől, hogy U. községben az 1897., 1898. és 1899. évi községi pótadók kivetése az 1886 : XXII. t.-cz. 130. §-ának megfelelően történt-e ? ezen bíróságnak kellett dönteni. A panaszok érdemét illetőleg, minthogy egyfelől T. vármégye törvényhatósági bizottsága fent hivatkozott keletű és számú határozatában a P. pusztai birtokok önálló jellegét csak azért tekintette megszűntnek, mert a kérdéses pusztai terület időközben kisebb részekre eldaraboltatott, s mint apró birtokok külön telekkönyvezés és terhesebb kezeléssel járó külön adókivetés alapjául szolgálván, azokra nézve a pótadó-kedvezmény indoka is elenyészett; ez az érv azonban tarthatatlan, mert a pusztai önálló jelleget a pusztai kerület szétdarabolása egymagában nem szünteti meg, minthogy másfelől a pusztai önálló jelleg megszűntét maga után vonó egyéb körülmény fenforgása, jelesül az, hogy a pusztai kerület időközben községi szervezetet nyert, vagy községi terület kiegészítő részévé vált volna, nemcsak bizonyítva, de valószínűvé téve sincs: ezen Ítélet rendelkezése értelmében kellett határozni.