Kampis János (szerk.): A községi közigazgatás a Magy. Kir. Közigazgatási Bíróság gyakorlatában. A M. Kir. Közigazgatási Bíróság által községi közigazgatási ügyekben hozott döntvények és elvi határozatok rendszeres gyűjteménye (Budapest, 1901)
107 tagadása annak hitelességére befolyással nem bir; ebből a tényből pedig helyesen csak arra a következtetésre lehet jutni, hogy önmagában tekintve az egyik vagy másik bizalmi férfiúnak időközi rövidebb vagy hosszabb tartamú távolléte, esetleg végleges eltávozása nem gyakorolhat döntő befolyást az eljárás törvényszerűségének megítélésére — annál kevésbé, minthogy ellenkező esetben a külön jogi felelőség alá nem eső bizalmi férfiak feltétlen urává lennének a községi tisztujitások érvényességeinek. Ide járul, hogy a bizalmi férfiak intézménye a törvényben a választó közönség érdekeinek képviseletére lévén szervezve — minthogy éppen ebből kifolyólag azoknak kijelölése is első sorban a jelenlevő választókat illeti meg; ezek legfőképpen önmagukat okolhatják, ha a részükre biztosított joggal élni egyáltalán nem akarnak, vagy pedig ezen fontos hivatás teljesítését oly egyénekre ruházzák, kik a megbizást elfogadják ugyan, de az azzal járó kötelességeket híven teljesíteni vonakodnak. Ilyen körülmények között és tekintettel arra is, hogy a fenforgó alkalommal a választási jegyzőkönyvet három bizalmi férfiú aláirta s ehhez képest fel kell tenni, hogy azok az eljárás egész folyama alatt jelen is voltak a választás színhelyén, a panasznak a főbírói, a helyettes bírói és egyszersmind pénztárnoki és közgyámi állásokra való vonatkozásában helyet adni s az ezen állásokra 1900. január 19-én történt választásokat — a törvényhatósági bizottsági határozat részbeni hatályon kívül helyezése mellett — a maguk épségében fentartani kellett. Nem szenvedhet kétséget ugyan, hogy az egyik bizalmi férfiú eltávozásából az előbb említett elöljárói választások érvényére nézve levont következtetések teljes hatálylyal kiterjednek a tisztújítás alkalmával történt esküdti választásokra is: ezekre vonatkozólag azonban még sem lehetett helyet adni a panasznak minthogy a választási jegyzőkönyvből minden kétséget kizáró bizonyossággal kiderül, hogy a négy esküdti állásra együttesen négy egyén jelöltetett ki és ez e négy jelölt igen természetesen meg is választatott, még pedig határozott megjelölése nélkül azoknak az egyes állásoknak, melyekre mindenikök külön kifejezett megbízást kellett volna hogy nyerjen. Ezeknél a választásoknál tehát az 1886: XXII. t.-cz. 77.
