Gyurits Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1899-1903. években érkezett ügyekben hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye, kiegészítve egyes fontosabb, a feldolgozás tartama alatt hozott határozatokkal (Budapest, 1905)

53 114. Ha a hitelező adósának postatakarékpénztári oheque lapot küld, az adósnak joga van tartozását az esedékesség napján megfizetni s nem esett késedelembe; ha azonban később fizet, mikor a késedelem reá nézve már beállott, a hitelező jogosan érvényesiti követelését birói uton, ennek költsége azonban az adóst csak akkor terheli, ha beigazolást nyer az a körülmény, hogy a hitelező a befizetés megtörténtéről a postatakarékpénztár részéről csak a kereset lbeadása után értesült. 1902. E. 14.) 115. Postatakarékpénztári cheque utján teljesített fizetés esetében a fél nincs késedelemben akkor, ha a lejárat napján fizet; ha tehát a váltólejáratot megelőző napon fizeti be a hitelező által rendelkezésére adott befizetési lapon a váltóösszeget, ha erről a hitelező csak a lejárat és a váltó megóvatolása után értesült is, az óvatolás költségének megtérítésére az adós nem kötelezhető. (1903. E. 137.) 116. mert a postatakarékpénztár a cheque számla tulajdonosa megbízottjának tekintetik s igy a postatakarékpénztárnál teljesített fizetés olybá veendő, mintha a fizetés magának a hitelezőnek kezéhez teljesíttetett volna, ily esetben pedig a hitelezőnek a fizetés teljesítéséről való értesítése még abban az esetben sem szükséges, ha a követelés már jóval a fizetés előtt lejárt. (1903. E. 140.) 117. Eladási jutalék (árengedmény). Joglemondás. A forgalom után előre kikötött %-szerü árengedmény iránti igény nem enyészik el az által, mert azt a jogosult az összeszámolásnál tartozásából leszámítani nem kérte, csak akkor, ha az árengedmény az összeszámolás tárgyát képezte, mert az, hogy az összeszámoláskor az árengedményt szóba sem hozta, joglemondást nem foglal magában. (1819. D. 76.) 11S. Fizetésteljesités megbízott kezéhez szokás alapján. Az adós a hitelezője pénzfelvételre jogosított megbízottjának tekintheti azt, akinek a kezéhez korábban teljesített fizetéseit a hitelező az ő részére történtnek és joghatályosnak el-