Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak, nemkülönben más legfelsőbb foku itélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet (Budapest, 1912)
356 Btkv. 333. §. totía végre. E ténynek egységes volta egy közös egységbe foglalja az annak megsértése által elkövetett valamennyi ugyanazon büntető szempont alá eső büntetendő cselekményt. Vádlottnak valamennyi egyszerű lopása egy folytatólagos lopást képez. (1893. febr. 22. 9312/92.) 1254. Ellenkező: C. 1897 márcz. 16. 6116. (nincs a büntető-törvénykönyvben oly szabály, melynek folytán mondani lehetne,' hogy a szolgálatadó iránti köteles hűség megszegése, az egyébként teljes tényálladékkal bíró külön lopásokat delictum-egységgé fűzi össze). 1255. Több lopás elkövetésére vonatkozó egységes elhatározás nem teszi egygyé a térben és időben különálló lopásokat. Nem volt elfogadható a cselekményeknek egy folytatólagos lopássá minősítése azért, mert a szándék vagy az akaratelhatározás egysége egyáltalán nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy bárkinek jogában vagy képességében álljon csupán akarata által, egy bűntetté tenni azt, a mi a B. T. K. szerint több külön büntettet képez s e szerint kizárólag akarata által véghezvinni, hogy elteiében a B. T. K. 97—98. és 99. §-aiban meghatározott jelentékeny súlyosbítás ne legyen alkalmazható. Arra nézve ugyanis, hogy valamely büntetendő cselekménynek egyes oly elemei, melyek magukban véve is kimeritik azon bűntett, vétség vagy kihágás teljes tényálladékát, az akaratelhatározás — szándék — egysége által egy kriminalisztikai egységbe foglaltassanak és nem mint egyes külön cselekmények, hanem mint valamely nagyobb, illetőleg büntető szempontból súlyosabb egységnek tényező elemei jöjjenek megítélés alá: arra nézve nem elég, hogy a tettes bármikor, bármely időben, számos, illetőleg határtalan számú bűntett elkövetését egyszerre határozta legyen el, illetőleg is helyesebben, hogy feltette legyen magában; a mi egyébiránt a dolog természetének helyes felfogása mellett psychologiailag is teljesen lehetetlen, mert mindenik bűntett, illetőleg mindegyik uj bűntett elkövetését az ezen konkrét bűntettnek elkövetésére irányuló szándék szükségszerüleg megelőzvén, a második, a harmadik és igy tovább minden későbbi deliktumban az ennek és egyenesen ennek elkövetését elhatározott uj és uj akaratnyilvánitásnak kell megvalósulnia; a fizikai cselekvőséget épen az utóbbi tett létrehozatalát, valódivá tételét irányzó uj akaratnak kell újra tevékenységbe hoznia és ezen ujabb tevékenysége előtt, valamint alatt is, az akart és szándékolt eredmény elérésével összhangzó mozdulatra, erőkifejtésre, magatartásra kényszerítenie. (G. 5718. sz. 1887 decz. 10.)