Grecsák Károly (szerk.): Új döntvénytár. A M. Kir. Curiának, a kir. ítélőtábláknak, nemkülönben más legfelsőbb foku itélőhatóságok elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet (Budapest, 1912)

4 Btkv. 11—12. §. tés helyén, Bulgáriában elitéltetett és büntetését ottan teljesen kiállotta. C.: A büntető-törvény javaslatának miniszteri indokolása és a Curia állandó gyakorlata szerint a Btk. 11. §-ában emiitett azok közé az esetek közé, amelyekben a cselekmény megszűnt büntethető lenni, az az eset is tartozik, amikor a vádlott a külföldi biróság által reá kiszabott büntetést teljesen kitöltötte; — s minthogy e bevégzett ténynyel szemben az a kérdés, volt-e az illető külföldi biróságnak hatásköre az eset elbirálására, többé vizsgálat tárgyává nem tehető: a tábla tévesen alkalmazta a törvényt, amidőn a Btk. 11. §-ában foglalt büntethetőséget kizáró ok fenforgása daczára G. L. vádlottra szabadságvesztés-büntetést állapított meg a vád alapjául szolgáló erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettéért, holott ezen cselekmény nem tartozik a Btk. 7. §-ában felsorolt bűncselekmények közé. (1905. máj. 31. 5338.) Btk. 12. §. 10. Ha valamely tényálladéki elem Magyarországban létesült, fi magyar Btk. alkalmazandó. Vádlottak Románia területén románoktól sertéseket vettek, melyekért Magyarországon reklámpapirpénzzel fizettek. C.: Az a panasz, hogy a büntetés kiszabásánál a romániai törvény intézkedései nem vétettek figyelembe, a Bp. 385. §. 2. pontja alapján használtnak tekinthető ugyan, azonban ez a panasz is alaptalan; mert a vádbeli cselekmény a magyar állam területén lévén elkövetve, a Btk. 8. és 12. §-aiban meghatározott eset nem forog fenn, — a büntetés tehát helyesen szabatott ki a magyar Btk. 383. §-a alapján. (1907. máj. 8. 5205. sz..) 11. Az elévülés félbeszakítása — mint eljárási szabály — a magyar törvények szerint Ítélendő meg. A koronaügyész által felhozott az az érvelés, hogy vádlottnak az amerikai államok területéről Budapestre való átköltözése mint szökés a szövetséges államok büntető perrendtartása szerint az elévülést megakasztja, nem vehető figyelembe; mert ez a perrendtartás, mint eljárási szabály a magyar biróság előtt ennek a Bp. értelmében lefolytatott eljárásban nem kötelező, a Btk. pedig a szökést az elévülés félbeszakítására szolgáló oknak nem tekinti. Nyilvánvaló tehát, hogy az alsófoku bíróságok a büntetőtörvénynek megfelelő rendelkezéseit nem alkalmazták tévesen, midőn vádlottat a Bp. 326. §-ának 3. pontja alapján a büntethetőséget, he-