Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-második fele 1914-1915 (Budapest, 1916)
Végrehajtás ingóságokra 657 IV. Tehát a fent kifejtett jogi felfogás szerina a Végrehajtási Törvénynek ugy anyagi joga, mint eljárási szabályai szerint a végrehajtás ily módja meg nem engedhető. Az ellenkező felfogásnak főérve az, hogy a Végrehajtási Törvény valamely személyes tevékenységből előálló jövedelemnek végrehajtás alá vonását kifejezetten nem tiltja. Ez az érvelés helytelen. Ép ellenkezőleg, csak azzal lehet érvelni, hogy a végrehajtásnak mindazok a módjai, amelyeket a Végrehajtási Törvény kifejezetten meg nem enged, foganatba nem vehetők. A Végrehajtási Törvény ngyanis a kiterjesztő értelmezést meg nem türi. Az ily kiterjesztő törvénymagyarázás az egyén személyes és vagyoni jogait a legnagyobb mértékben veszélyeztetné, a gazdasági életet, különösen pedig a hitelviszonyokat a legnagyobb bizonytalanságnak tenné ki. Hogy a Végrehajtási Törvény kifejezett tilalmának hiánya, a törvényben nem szabályozott végrehajtás jogossága mellett fel nem hozható, annak legfőbb bizonyitéka az, hogy senki sem vonja kétségbe azt, hogy például végrehajtás csak az adós vagyona, de nem a személye ellen vezethető, dacára annak, hogy e részben a Végrehajtási Törvény kifejezett tilalmat szükségtelennek tartott felállitani. Az alábbiakból pedig ép az fog kitűnni, hogy az ily végrehajtás tulajdonképen nem az adós vagyona, hanem személye ellen irányul. Vagyona ellen azért nem irányul, mert amint annak a kir. Ítélőtábla fent már kifejezést adott, a személyes tevékenységből majdan előálló jövedelem a végrehajtást szenvedő vagyonának nem tekinthető. Személye ellen pedig azért irányul, mert a végrehajtás által a hitelező érdekében személyes tevékenységre kényszerül. Tevékenységre pedig a hitelező érdekében az adós végrehajtás utján nem kötelezhető. Hisz a Végrehajtási Törvény 222. §-a szerint, ha a kötelezés egyenesen valamely munka teljesitésére irányult s erre a végrehajtást szenvedő a kiszabott pénzbüntetés dacára nem hajlandó, akkor is a végrehajtás, a munka készpénzbeli értéke erejéig csupán a végrehajtást szenvedő vagyona ellen vezethető. Jelen esetben pedig tényleg végrehajtást szenvedő személye tekinthető végrehajtás alá vontnak, mert hisz kénytelen egész tevékenységét a végrehajtató érdekében hasznosítani. tlj Döntvénytár. XVI. 4?
