Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

Iparügyekben. 11. és 17. §§. 65. Város által magános féllel autóbuszjárat létesítése iránt kötött szerződésbe nem foglalható oly intézkedés, mely a város xészéről alkotott, s a kereskedelemügyi miniszter által jóváhagyott szabályrendeletbe ütközik. M. város képviselőtestülete közgyűlésen hozott határozattal elfogadja a város és A. J. m—i lakos között autóbuszjárat létesítése iránt kötött szerződést. A szerződés 1. pontja szerint A. J. autóbusszal lebonyolítandó személyközlekedésre kizárólagossági jogot nyer M. város belterületére. Minthogy azonban a nevezett városnak a társaskocsiipar gyakorlásáról alkotott és a kereskedelemügyi miniszter által még 1907. évben jóváhagyott szabályrendelete a társaskocsiipar gyakorolhatására adható engedélyek számát nem állapítja meg: ennélfogva a szerződésnek szóban levő rendelkezése .annál kevésbbé állnat meg, mivel az iparhatóság a jövőben i& mindazokban az esetekben, amidőn társaskocsiipar gyakorolhatására megfelelő egyének iparengedélyért fognának folyamodni, ezt kiadni köteles lesz. A kizárólagosságnak a szerződésben való biztosítása csak abban az esetben foghat helyt, ha a város a szabályrendeletet olyképen módositotta, hogy a társaskocsiipar gyakorolhatására a város belterületére csak egy engedély adható és ha ilyen engedély a város belterületére nézve még egyáltalában ki nem adatott, illetve a netalán kiadott engedélyek hatályukat vesztették. A szerződés 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a m—i fürdőhöz való menetrendet a városi tanács állapit ja meg a vállalkozóval együtt, az 1884:XVII. t.-cz. 11. §-ának első bekezdésében és illetve 17. §^-ának második bekezdésében foglalt határozmányokba ütközik, mivel e határozmányokból folyólag az a rend, amelyben a társaskocsiknak a nap meghatározott óráiban meghatározott helyen szolgálatra készen kell állniok, a szabályrendeletben állapítandó meg. A szerződés ugyané pontjának a viteldijak megállapítására vonatkozó határozmányai részben eltérnek az emiitett szabályrendelet 13. §-ában a viteldijak meghatározására vonatkozólag foglalt rendelkezésektől. Minthogy pedig az 1884:XVII. t.-cz. 11. §-ának első bekezdésében foglalt határozmánynak az idézett törvény 17. §-a utolsó bekezdésének tartalmával való egybevetéséből kitűnik, hogy a szállítási dijak szabályozása csupán magában a szabályrendeletben eszközölhető: a szerződésnek szóban levő