Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

32 Közigazgatási határozatok. daczára annak, hogy az engedélyokiratban az "átviteli szállítmányok" vámmenteseknek mondatnak, ami ismét amellett az, álláspont mellett bizonyít, hogy a vámtárgyon futó gróf A.féle vasúton szállított áruk nem vámmentes transito-áruk. Hogy pedig a gróf A.-féle gazdasági vasútnak a helyiérdekű vasút tulajdonába történt átadása folytán, tehát a tulajdonos személyében történt változás következtében megszűnt volna, a vasúton szállitott és a magyar államvasút állomásán le nem adott áruk vámkötelezettsége, — erre vonatkozólag a panaszos nem is állit ja, hogy a vámtulajdonos törvényhatóság és, a helyiérdekű vasút között, ez utóbbi által szállitott árukra nézve a vámjogról való lemondás történt volna. Ily kifejezett joglemondás hiányában pedig a panaszos ezég sikeresen nem vitathatja azt, hogy az áruk vámfizetési kötelezettség alá nem esnek. Ezek szerint B. vármegye törvényhatóságának közönségét jogszerint megillette a vámdij a szóban lévő szállítmányok, után. Ami pedig a panaszlónak azt a kifogását illeti, hogy ha a helyiérdekű vasút vonalán ily módon szállitott áru vámköteles lenne is a helyiérdekű vasút illetve jogelődje gróf A. és a vámtulajdonos törvényhatóság között létesült jogi viszony következtében, — ez a panaszlóra, mint fuvaroztatóra nem tartozik, hanem a szállító vasút köteles a vámdijak fizetésére: ennek a kifogásnak sincs törvényes alapja. Mert a vámszedésnek olyan módon történt engedélyezése esetén, hogy a vámot a vasúton feladásra kerülő áru után,, annak súlya szerint kell fizetni, vagyis midőn a vámszedés gyakorlása és a vámdij mennyisége nem a- vámtárgyon közlekedő jármüvek szerint irányul, hanem a szállitott áru súlya szerint: a vámtárgyak a vámfizetési kötelezettséget megállapító használata abban jelentkezik, hogy az aru a vámtárgyon jutott a vasúti állomásra. Tehát ebben az esetben a kötelezettség nem a járművön, hanem a szállitott árun nyugszik. Ebből pedig kövekezik, hogy olyan eseben, ha az árut a vasúthoz fuvarozó szállítja, a vámot nem a fuvarostól, hanem attól kell beszedni, aki az árut a vasúti állomáshoz fuvaroztatta s az áruval rendelkezik. Ez felel meg az élet gyakorlati követelményének is, mert az árunak a vasúthoz szekereken történt fuvarozása esetén — ami pedig a rendszerint való eset — az áru feladásakor, a mikor a vámot szedni kell, a fuvarozó ténykedése már véget ért, ellenben ott van az áru, mely után a vám jár. Az pedig a vámtulajdonosra már nem tartozik, hogy a fuvaroztató ós a fuvarozó egymás között a viszonvt a fuvaro-