Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

Közúti és vámügyekben. '2í> 71. és 74. §§. 39. A gyalogrév (ladikkal való rendszeres átkelés) a komp fogalma alá esik. Az engedélyezési eljárás teljesen azonos a komp engedélyezésére az 1880 :1. t.-cz.-ben megszabott eljárással. (K. M. 1913. évi 34727. sz. határozata.) 99. §. 40. A közigazgatási bizottság az 1890. évi I. t.-cz. 99. §-án alapuló azon jogával, hogy a vámmentességek kiterjesztése vagy megszorítása iránt a kereskedelemügyi miniszterhez indokolt előterjesztést tehet, csakis közérdekben élhet, magánérdekben azonban nem. (K. M. 1912. évi 86313. sz. határozata.) 100. §. 41. A vámszedésnek olyan módon történt engedélyezése esetén, hogy a vámot a vasúton feladásra kerülő áru után annak súlya szerint klelí fizetni, vagyis midőn a vámszedés gyakorlása és a vámdij mennyisége nem a vámtárgyon közlekedő jármüvek szerint irányul, hanem a szállított áru súlya szerint, a vámot nem ni fuvarozótól, hanem attól kell beszedni, aki az árut a vasúti állomáshoz fuvaroztatta s az áruval rendelkezik. Kb: A panaszosnak az az álláspontja, hogy a törvényhatósági utakon vámot fizetni azért nem köteles, mert a termelők által szállított répát a vasúti állomásokon vévén át, a vámos utakat nem ő, hanem az eladó használja: s mert ennélfogva az 1890. évi I. törvényczikk 100. §-a értelmében a vám az utat használó eladót terheli. Az 1147/911. szám alatt hozott Ítélettel elbírált ügyben a panaszos ós a répatermelők között fennálló jogviszony azon a széles alapon, a melyen a jelen ügyben történt, tárgyalva nem lévén — a más tényállás alapján meghozott ez az ítélet a jelen ügyben irányadó nem lehet. A panaszos maga csatolta be a főszolgabíró előtt folyt tárgyalás során azt a szerződési mintát, amelynek a szövege irányadó a -közte és a gyár részére répát termelők között létesített ügyleteknél. Ennek a szövegnek a 17; pontja pedig tulajdonjogot biztosit a panaszosnak a termelők kezei között levő répára a szállítás előtt is s a 14. pontja megállapítja, hogy a tiszta vételáron felül a panaszos terhére semmiféle más kiadás se essék s módot is nyújt arra, hogy a panaszos magát minden költség alól mentesítse. Az bizonyos, hogy amikor a termelők a répát a vasúti állomásokra szállítják,' a vámos utak használata tulajdonké-