Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

szolja a kir. ügyész, hogy a felhajtással vádolt II. r. vádlottra vonatkozó főkérdésekbe is belefogíaltatott az, hogy a f elbújtás folytán I. r. a cselekményt „előre megfontolt szándékból", illetőleg a további kérdésbe: hogy I. r. a cselekményt „szándékosan, de nem előre megfontolt szándékból" követte el; ami által elzárta az esküdtbíróság a lehetőségét annak, hogy az esküdtek ellentmondás nélkül hozhassanak olyan határozatokat, amelyek egyike szerint I. r. mint tettes a szándékos emberölés bűntettében, a másika szerint pedig II. r. mint felbujtó a gyilkosság bűntettében lenne bűnös. Egy.beesik a panasz e részével a kir. ügyésznek a BP. 427. §.* 5. pontja alapján használt az a további panasza, hogy az elnök a jogi fejtegetésében azt a jogi felvilágosítást adta az esküdteknek, hogy mivel a BTK. 69. §-ának első bekezdése szerint a felbujtó és bűnsegéd csak azon bűncselekményben mondható ki bűnösnek, melyet a tettes véghezvitt, az esetre, ha az esküdtek I. r.-vel szemben a gyilkosságra vonatkozó jkérdésre nemmel felelnének, akkor II. r.-vel szemben is nemmel kell felelniök azokra a kérdésekre, melyek a gyilkosságban való felbujtói és bünsegédi részességre vonatkoznak. A kir. ügyész panaszának ezek a részei alaposak. Ugyanis a BTK. 69. §-a bevezetésének nem lehet azt az értelmet tulajdonítani, amit annak az elnöki felvilágosítás tulajdonított; mert az ember élete elleni bűncselekmények minősítésének alapja a törvény szerint a szándék és ennek minősége; a szándék pedig általában s a jelen esetben az ölési szándék és ennek minősége, mint a tettes és részes egyéni akaratának bizonyos személy megölésére irányulása, és ez akarat elhatározásának a tettes és részes elméjében való külön-külön történő meg- vagy meg nem érlelése a másik közreműködőre ki nem terjedhető személyes körülmény; — minélfogva a szándékot és annak minőségét a közreműködők mindegyikére nézve a másiktól függetlenül, önállóan kell vizsgálni és eldönteni és ha a szándék különbözőségénél s a törvénynek a szándék különbözőségére alapított rendelkezéseinél fogva a bűncselekmény a közreműködők egyikére nézve másképpen minősül is, mint a másikra, — mindegyikre egyéni bűnösségéhez mérten alkalmaztatván a törvény: azért mindketten abban a cselekményben, a jelen esetben sértett szándékos megölésében maradnak bűnösök, amelynek véghezvitelére szándékosan, bár esetleg különböző szándékkal közreműködtek. Tévedett tehát az esküdtbíróság, midőn a tettes szándéka minőségének kérdését a részesre vonatkozó kérdésekbe is belefoglalta, s tévedett az elnök, midőn az esküdteknek azt a felvilágosítást adta, hogy ha a tettesre vo-