Grecsák Károly - Sándor Aladár (szerk.): Grill-féle döntvénytár. XXI. kötet-első fele 1914-1915 (Budapest, 1916)

138 A közigazgatási bíróság pénzügyi osztályának határozatai. pontja alá tartozó esetekben, az idézett törvényczikk 58. §-ában nyertek megállapítást és pedig olyképen, hogy a 40. §. 4. pontja esetében, ha az adótárgy megszűnése a megállapitott határidőben bejelenttetik, ez alapon a megszűnés napjától az év végéig eső adó leírandó, ellenkező esetben (ha tudniillik az adótárgy megszűnése a megállapitott határidőn tul jelenttetik be) az adóleirás csak a bejelentés napjától adható meg; figyelemmel arra, hogy teljesen azonos rendelkezések foglaltatnak az idézett törvényczikk végrehajtása tárgyában kelt 1909. évi 77000. számú magyar királyi pénzügyminiszteri utasításnak 47., 48. és 78. §-aiban is; figyelemmel arra, hogy az idézett törvényczikk e rendelkezéseinek terjedelmére és czélzatára nézve nem hagyhat fenn kétséget a törvényjavaslatnak — az 58. §-hoz fűzött — miniszteri indokolása sem, mely szerint: hogy az adófizetési kötelezettség megszűnésének időpontja minden nehézség nélkül megállapítható legyen, bejelentése a megszűnés bekövetkeztét követő 15 napban állapíttatott meg s amely szerint továbbá: nagyon természetes, hogy a megkésett bejelentő mulasztásának következményeit viselni tartozik és az utóbbi esetben a kivetett adónak csak a bejelentés napjától járó része irható ler s végül figyelemmel arra, hogy ezzel a tényállással szemben a panasziratban felhozottak a panaszolt határozatnak fenn nem tartására elfogadható alapot nem nyújthattak; a panasznak hely nem adatott. (Kb. 7557/913. P. sz.) 1909 : VI. t.-cz. 49—51. §§. 301. A házadó-kivetési lajstromok hitelesítése és közszemlére tétele után helyszíni becslésnek és az adótételek fölemelésének helye nincsen. Kb: Az adókivetési lajstromoknak közszemlére való kitétele után csakis az adózó feleknek áll jogában a terhükre kirótt adót megfellebbezni, ellenben a kincstárra, nézve a kivetés a kitételre megállapitott határidő lejárta után jogerős, mert az adólajstromba való betekintés, illetve a kivetésről való tudomásvétel az adózófelekkel szemben ugyanazon tekintet alá esik, mintha a kivetésről külön-külön végzés alakjában értesíttettek volna, már pedig abban a pillanatban, midőn az adózó fél a terhére rótt közszolgáltatásról akár végzés alakjában, akár lajstromok kitétele után tudomást szerez, az illető közszolgáltatás a kincstárral szemben jogerőre emelkedik. Tévesen értelmezi a kir. pénzügyigazgatóság az 1909. évi VI. tcz. 49., 50. és.51. §-ainak rendelkezését; midőn azzal a