Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Üres lap

732 Ut. 1. §. kamat magassága által az adott esetben anyagi tönkretételét előidézni vagy fokozni képes nem lett volna: vádlott ellenében az 1883. évi XXV. t.-cz. 1. §-ába ütköző vétség megállapítandó volt. (C. 10.233/97. Dt. XII. 90.). 9. Minthogy vádlott azon előadása volt a tényállás alapjául elfogadandó, hogy ő panaszosnak nem kölcsönt, hanem áruszerzési ügyletekre vételár-előlegeket adott s ily czimen 1894. január 1-től 1895. márczius 14-ig neki összesen 15.965 frtot adott: nem tekinthető beigazoltnak az, hogy vádlott panaszosnak az 1883:XXV. t.-cz. 1. g-ában megjelölt káros kikötések mellett hitelezett vagy fizetési halasztást adott volna, avagy, hogy azon törvény 2. §-a értelmében uzsorás előnyök elpalástolása végett színlelt ügyleteket kötött avagy váltókat állíttatott volna ki. Megkülönböztetendő vádlottnak azon ténykedése, melylyel panaszosnak az előlegeket kiszolgáltatta és az, melylyel az előlegek fedezésére az ügyleteket megkötötte, a váltókat és biztosítéki okiratokat kiállíttatta. Az előlegekből 13.450 frtnyi részletek hitelezése káros kikötések mellett nem történt, mert ezek kamattalanul adattak és még az sem volt megállapítva, hogy azok fedezetére az áruszerzési ügyletek minő feltételek mellett lesznek megkötendők. Kétségtelen tehát, hogy ez összegek hitelezése semmi esetre sem büntetendő cselekmény, még azon esetben sem, ha panaszos az előlegeket szorultságból, könnyelműségből vagy tapasztalatlanságból vette volna fel, mivel ez előlegek ellenértékéül a hitelezés alkalmával uzsorás előnyök kilátásba helyezve sem lettek. A mi az áruszerzési ügyletek megkötését illeti, tárgyilag véve ez sem büntetendő cselekmény. Egyrészt nem nyert bizonyítást, hogy vádlott az áruszerzési ügyletek megkötése alkalmával tudomással birt volna panaszosnak szorultságáról és alkoholistikus kóros állapotából kifolyó könnyelműségéről, másrészt pedig vádlott a konjunktúrák éles megfigyelése mellett sem láthatta előre, hogy 1895. augusztus 1-én a szállítási határidőben minő lesz a szállítandó gabona ára és így annak esetleges nagyobb csökkenhetésére való tekintettel, a kötés öt a veszteség koczkázatával is terhelte és semmi esetre sem biztatta biztos nyereséggel. Nem lett továbbá bizonyitra, hogy vádlott áruszerzési ügyletek megkötésébe bármi módon kényszeritette volna panaszost és hogy ez utóbbi ezekre csak azért állott volna rá, hogy vádlottól az eddig felvett előlegek visszafizetésére haladékot nyerjen. Sőt a fennforgó körülmények kizárni látszanak azon feltevést, hogy az áruszerzési kötés csak színlelt és nem a szerződő felek valódi akaratát visszatükröző ügyletként köttetett volna meg. Nem tekinthető hiteltörvényeink által tiltottnak vádlottnak azon ténykedése sem, hogy a biztosítéki okiratban szereplő 25.000 frtnyi összeg erejéig fogadtatott el panaszossal váltókat, mivel nincs megezáfolva vádlottnak azon védekezése, hogy ily összeg erejéig volt kész vételár-előlegeket nyújtani, s hogy e váltókat azért állíttatta ki, hogy ha esetleg megszorul, a panaszosnak tényleg adott vétel erejéig azokat leszámitoltathassa, mivel érthető a kereskedőnek azon törekvése, hogy kimattalanul heverő pénzét forgathassa; végül mivel e váltók alapján vádlott nem is követelt az örökösöktől nagyobb összeget, mint a mennyire e váltók tényleg fedezetül szolgáltak. Nem hagyható figyelmen kivül, hogy panaszos az áruszerzési ügyletek megkötésével már csak azért sem lehetett kényszerhelyzetben, mivel 1895. június 8-án ingatlanaira 9550 frt kölcsönt nyert, továbbá, hogy a vádlott előlegei felvétele idejében sem lehetett szorult anyagi helyzetben, mivel 1894. július 18-án is nyert ingatlanaira 10.000 frtos jelzálogi kölcsönt, mely összegekből a vádlott előlegeit könynyen visszafizethette volna, a mennyiben az áruszerzési ügylet megkötését magára nézve károsnak tartotta. Végül az sem hagyható figyelmen kívül, hogy nincs igazolva, hogy panaszos a vádlottól felvett előiegeket milyen czélokra fordította, jelesen, hogy könnyelműen elfecsérelte-e, vagy nem, mert ennek igazolása nélkül az uzsora tónyálladéka már csak azért sem állapitható meg, mivel nincs kizárva a lehetősége annak, hogy panaszos a vádlottól kapott összeget hasznos kiadásai és befektetései fedezetére fordította. Büntetendő cselekmény az sem lehet, hogy vádlott az áruszerzési ügyletek megkötése után apródonként még 1845 frt vételárelőleget nyújtott panaszosnak a szállítandó terményekre, mely összeg a hitelezett vételárnak csak egy csekély hányada. Végül sulylyal bír azon