Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 279. §. 389 lott terhére csak segélyt állapított meg, mert csak a bántalmazást ismerték be. A felsőbíróságok azonban erős felindulást nem láttak fenforogni és tettességet állapítottak meg. (C. 7077/91. M. f. h. V. 334.) 57. Másodrendű vádlott ellen bizonyítva van, hogy a korcsmában, mikor a sertett és I. r. vádlott között a czivakodás már lefolyt és kibékülni akartak, ngy nyilatkozott, „hogy, ha az velem történt volna, el nem engedném, tudnám mit csináljak, beleszúrtam volna a kést". Ez a nyilatkozata, habár nem tekinthető is alkalmasnak arra, hogy felbujtásnak tekintessék, de kétségtelen, hogy I. r. vádlottra bátorítólag hatott. A bíróság továbbá bizonyítottnak vette, hogy II. r. vádlottnak okvetlenül tudnia kellett, hogy I. r. vádlottban megvan a szándék sértett megölésére és mindezek daezára vele ment, az ablakon benézett és figyelmeztette I. r. vádlottat, hogy a sértett otthon van, hivja ki, II. r. vádlottra nézve tehát bizonyítva van, hogy az I. r. vádlott által elkövetett cselekményben mint bűnsegéd bűnrészes. (C. 6202/96. M. f. h. IX. 561.) 58. V. a korcsma felé tartott, öt fia somfabottal felszerelve nyomon követte s míg atyja a korcsmába bemenvén, D. Lipótot megtámadta, az alatt a fiu a korcsma ajtaja előtt állott; majd atyjának szólítására a korcsmába bement s a súlyos somfabottal tüstént D. Lipótra támadt és fejére halálossá válható ütéseket mért. Ebből önként következik, hogy a vádlott fiu szándéka arra irányult, hogy atyjának a D. Lipóton való bosszuállásban segédkezzék és igy azzal, hogy D. Lipótnak fejét bezúzta s öt halálosan bántalmazta, tehát az atyja támadásának leküzdésére szükséges ellenállási erejét megbénította vagy csökkentette, atyjának a halálos eredmény létrehozásában tényleg segélyt is nyújtott. Ennélfogva most említett vádlott a szándékos emberölés bűntettében a Btk. 69. 5. 2. pontja alapján bűnsegédként nyilvánittatik bűnösnek. (C. 428/98. Bj. T. XXXVI. 7.) 59. Tettestárs az ölésnél: kl a megöltet, bár nem halálosan, de ölési szándékkal, bántalmazta (Bj. T. XIII. 330.), — ki a megöltet a megfojtás alatt tartotta (XIV. 391.), — ki a megöltet lefogta (XIII. 28.), — ki három hónapos gyermekét másnak azon czélból adta át, hogy ez azt a Dunába dobja (XXIII. 216.), — kire a kézrátétel rábizonyult (XXIV. 193.), — ki a megölendő egyént az ölés helyére hurczolta (XXIV. 84.); társtettesség állapíttatott meg a bántalmazás előzetes elhatározása esetén, habár nem lehetett tudni, hogy ki ejtette a halálos csapást (XV. 101.); halált okozó testi sértésben tettestárs, a ki az öléshez véletlenül jővén, abban ülésekkel részt vett, habár társai a 279. §. alapján Ítéltettek el (XIX. 69.); tettes-társaság állapíttatott meg közös támadás esetén, habár csak az egyik támadó szúrt. (XXX. 195.) 60. Segéd az ölésnél, a ki felhívással és jelenlétével működött közre (Bj. T. XIV. 391.), — ki az ölés elkövetésénél világított (XVI. 358.), — ki a sértettet üldözte és a bántalmazásra készen állt (XXXI. 142.) — ki a halálosan megsebzett embert életveszélyesen bántalmazta (XXXII. 286.), — ki vele egyetértő társával maradt, habár látta, hogy a botot ölési czélból fejszével kicserélte (XXXV. 51.), — ki előbb ejtett halálos sértést, mint az, akinek szúrása folytán a sértett azonnal meghalt. (XXXVI. 101.) Halmazat. 61. A ki más embert szándékosan, de nem oly czélból öl meg, hogy tőle a birtokában levő ingóságokat elvegye: az, ha az emberölés elkövetése után a megölt személy ingóságait jogtalanul eltulajdonítja, szándékos emberölés és lopás halmazatában bűnös, de ellene nem a rablásnak a 349. §-ban meghatározott összetett büntette, sem pedig a rablásnak és szándékos emberölésnek a 96. §. szerint alkotott halmazata meg nem állapítható. (C. 10.701/83. Bj. T. VII. 257.) — Azonos határozatok: Curia: 680/83. (Bj. T. VI. 301.) — 84. okt. 24. 7123. (Bj. T. IX. 137.) 02. Vádlott magához vévén 6 lövegű forgópisztolyát, ezzel benyitott B. Imréék lakásába, itt a szobában volt B. Imrénét arczul vágta, azután annak egyik kezét megfogva, egy lépés távolból készer rálőtt: mikor pedig B. Imréné a segélykiáltásra B. Jánosné által betaszított ajtón kiszaladt, ezt kiáltva: „ne visits tovább", utána lőtt, e harmadik