Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)
374 Btk. 278. §. toltságát a fenn kiemelt előzményekkel szemben ki nem zárja, hanem csak a törvény engedte legenyhébb büntetés alkalmazásának szolgál okul: ennélfogva vádlott a Btk. 278. és 65. §-aiban meghatározott gyilkosság kísérletének bűntettében mondatik ki bűnösnek s ezért a Btk. 66. §-ának 3. bekezdése alapján öt (5) évi fegyházra ítéltetik. (C. 6868/96. M. f. h. VIII. 645.) 10. Minthogy vádlott sértett nejével rossz viszonyban élt és ennek betegsége alkalmával orvosságot rendelt, azt a gyári irodába vitte és sósavval összekeverve, azzal az utasítással küldte sértettnek, hogy abból óránként egy kanállal vegyen be: ezekkel vádlott előre megfontolt szándékkal követte el a terhére rótt cselekményt, mihez képest ö a gyilkosság bűntettének kísérletében bűnös (C. 2824/99. Bj. T. XXXVII. 59.). 11. Gyilkossági kísérlet lövés által sértés ejtése nélkül (Bj. T II. 98., VT. 384.), — testi sértés okozásával (XVI. 351. XVIII. 118.); gyilkossági kísérlet, midőn a pisztoly nem sült el (VI. 3. 84.); gyilkossági kísérlet gyufaoldattal (VI. 242.); gyilkossági kísérlet csecsemőnek elhagyása által (VI. 318.); gyilkossági kísérlet dynamitbombával (XVI. 161.), — midőn a megölendő egyén nem tartózkodóit a felrobbantott helyiségben (XXIV. 156.); gyilkossági kísérlet, midőn a hulla rothadtsága miatt a halál oka (megfojtás) biztosan megállapítható nem volt (XXII. 391.); gyilkossági kisérlet vizbedobás által (XXX. 73.). Részesség. 12. Vádlottnőnek a bűntettben való az a közreműködése, hogy a használt egyik eszközt, az inget, megszerezte, kézhez adta s hogy az alkalmat előkészítette s férjét hitvestársi jelenlétével kiszolgáltatta: csak a Btk. 69. §-a 2. pontjában meghatározott segédi közreműködés ismérveivel bír. Tettestársa azonban azt állítja, hogy a gyilkosság elkövetésére őt vádlottnő bujtotta fel. Ezt tagadja ugyan vádlottnő; azonban tekintve, hogy terhessége s annak férjével szemben várható következményei miatt első sorban neki állt érdekében férjétől megszabadulni; tekintve, hogy férje megölésének eszméjével foglalkozott, amit bizonyít az, hogy akkor, amikor a vád tárgyává tett bűntett még el nem határoztatott, a maga kezdeményezésével férje elpusztítása végett méreg megszerzésével bízott meg egy kártyavetö czigányasszonyt; tekintve, hogy a bűntett elhatározásakor vádlottársa ama szavakra fakadt: „ha már meg kell lenni, hogy férje elpusztuljon" stb., ami annak részéről reábirás utáni beletörődést bizonyít: ennélfogva, minthogy fentebb kiemelt segédi közreműködése beleolvad az emennél szigorúbb beszámítás alá eső felbujtásba: mint felbujtó volt bűnösnek kimondandó. (C. 8185/94. Dt. XL. 51.). 13. Miután I. r. vádlott nem anyagi haszon végett vállalkozott a vrtdbeli tettre, hanem minden arra mutat, hogy őt nővérének szerencsétlen helyzete és ebből fakadó panaszai, valamint a megöltnek felháborító viselete ösztönözte a gyilkosság elkövetésére; és habár II. r. vádlott elkeseredett lelki állapota, mint a cselekményre ösztönzött indító ok és enyhítő körülmény birói mérlegelés tárgya kell, hogy legyen, azonban maga a felbujtás fogalma, szerint a felbujtó előtt a végrehajtandó cselekmény, amelyre törekszik, teljesen tisztán állt és amelynél a reábirás czéljából felhasználandó inditó okok kellő megválasztása is már megfontolást feltételezett, — tehát a gyilkosságra felbujtónak részessége nem vonható más minősítés alá, mint magának a tettesnek cselekménye: ugyanazért II. r. vádlott is gyilkosságra való felbujtás miatt Ítéltetik el. (C. 11.215/95. Bj. T. XXXI. 368.). 14. Vádlott nem a szándékos emberölés, hanem a gyilkosság hiintettében volt mint bűnsegéd bűnösnek kimondandó, mert ép azon jelenségekből, hogy vádlott fivérei — vádlott-társai — előtt a vádbeli cselekmény elkövetése ellen nyilatkozott, hogy eléjük tartotta, minő baj fog abból reájuk származni, hogy őket arról a legutolsó órában is lebeszélni
