Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 263. §. 357 3. az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak mondatott ki; 4. a sértett fél annak megengedését a bíróság előtt maga kívánja; 5. a vádlott igazolja, hogy állításának czélja a közérdek vagy jogos magánérdek megóvása vagy előmozdítása volt. Az állítás vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. 1. A közhivatalnok által rágalmazás miatt emelt vád esetében az ellene lefolytatott fegyelmi eljárás eredményének nincs praejudicialis hatása a rágalmazási vád alapjául szolgáló tény bizonyításira, ha azon tényt vádló utólag a biróság előtt beismeri (C. 3392/86. M. I. 140.). 2. Vádlottak feljelentésükben a magánvádlóról azt állították, hogy jövedelmét eltitkolja, őt tehát azzal gyanúsították, hogy az adóbevallásnál nem járt el tisztességesen. Tekintve azonban, hogy a magánvádló beismerte, hogy ő jövedelmét be nem vallotta, holott megadózás alá eső jövedelme tényleg volt; tekintve továbbá, hogy vádlottak feljelentése folytán rovatott magánvádlóra megfelelő jövedelmi adó; végre tekintve, hogy az 1883. évi XLIV. t.-cz. 18. §-a alapján a közérdek szempontjából bárki jogosult a beadott adóvallomások iránt észrevételeit akár az adófelügyelö, akár az adókivető bizottsághoz benyújtani: ekként vádlottak eljárásukért a Btk. 263. §. 5. pontja értelmében nem büntethetők (C. 8235/92. Bj. T. XXVII. 2.). 3. Vádlott, mint a református egyház presbyteriumának tagja, az egyházközségi közgyűlésen, az egyházközségi világi képviselők megválasztása alkalmával, midőn magánvádló egy hagyaték feletti felügyelői tisztre ajánltatott, oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy magánvádlót ez állásra nem ajánlja, mivel magánvádló a református gyülekezetet megrövidítette azáltal, hogy a pásztorhely után kevesebb vételárt adott be, mint a mennyi befolyt. E nyilatkozat folytán a presbyterium gyűlést tartott és az ügy megvizsgálása után kiderült, hogy a református egyház részére nem 407, hanem 528 frt 55 kr. esik a kérdéses ingatlan árából, tehát 121 frt 55 kr. a vételárból nem szolgáitattatott át az egyháznak. A közhivatali, ép ugy az egyházhivatali állásokra ajánlott és megválasztatni kívánt egyének képessége és alkalmassága felelt véleményt nyilvánítani és ha erre ok van, megválasztásuk ellen felszólalni az arra hivatottnak, így különösen egy presbyternek, nemcsak joga, hanem kötelessége is. Tehát a midőn vádlott a fent irt nyilatkozatot tette, csak presbyteri és egyháztagsági jogát s kötelességét téliesítetté és ezt a közérdekből, miért is nyilatkozata rágalmazásnak nem tekinthető (C. 5630/92. M. f. h. V. 305.). 4. Ámbár nyilvánvaló, hogy a vádlottak által a magánvádlónak városi jegyzővé történt megválasztása ellen beadott felebbezésekben használt kifejezések alkalmasak arra, hogy magánvádlót becsületében sértsék: mindazonáltal vádlottak helyesen mentettek fel, mert a felebbezésekben használt kifejezések és állitások czélja tisztán a város közönsége ama közérdekének megóvása volt, hogy az igen fontos városi jegyzői tisztség kifogástalan egyén által legyen betöltve; a felebbezésben pedig bizonyítva van, hogy magánvádló két izben volt szabadságvesztés-büntetésre ítélve (C. 4342/93. Bj. T. XXVII. 14.). 5. Az olyan általános jellemzésnek, hogy valaki „hazug", „gonosz", „igazságtalan", stb. a B. T. K. 263. §-a szerint való bizonyítása csak ugy képzelhető, ha a jellemzett személynek egész élete vizsgálat tárgyává tétetik s a bizonyításnak olyannak kell lennie, hogy a sértettnek jeliemi minősége tényekkel álLapittatik meg. A tábla az eljárás adataiból helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítás e részben nem sikerült, a minthogy vádlott a jelzett irányban való bizonyításra