Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 107. §. 3. Minthogy az enyhítő körülmények olyan számosak és nyoniatókosak, hogy ezek fenforgása mellett a Btk. 422. §-ában megállapított fegyházbüntetés legcsekélyebb mértéke is tulszigoru volna s igy vádlottal szemben a Btk. 92. §-a alkalmazásának volna helye; minthogy épen ez okból vádlott büntetése öt évnél kevesebb ideig tartó fegyházban volna megállapítható; minthogy a Btk. 106. §. 4. pontja szerint azok a bűncselekmények, melyek öt évnél kevesebb ideig tartó szabadságvesztés-büntetéssel büntettetnek, 5 év elteltével elévülnek; minthogy a vádlott terhére rótt gyújtogatás 1888. márcz 5. és 6-a közötti éjen történt, a bűnvádi feljelentés pedig 1895. jun. 30., tehát több mint 7 év múlva tétetett meg s hogy ez idő alatt bármilyen lépés tétetett volna, a mely az elévülést félbeszakította, nem is állíttatik: a gyújtogatás miatt megindított eljárás megszüntetendő volt. (C. 46.053/95. M. f. h. VIII. 549.) 4. C. Je. 9220/906. sz. Vétségekre nézve a bűnvádi eljárás megindítása vagy folytatása a Btk. 106. §-ának utolsó bekezdés3 szerint három év elteltével évül el. Az elévülést a Btk. 108. §-a értelmében csak a bíróságnak a vétség miatt a tettes vagy részes ellen irányzott határozata vagy intézkedése szakasztja félbe. (B. H. T. I. 22. sz.) 107. §. Az elévülés kezdetét veszi: 1. a bevégzett bűntettre vagy vétségre nézve: a véghezvitel napjával; 2. a megkisérlett bűntettre vagy vétségre nézve: a véghezvitelre irányzott utolsó cselekmény elkövetésének napjával. 1. C. 55. sz. döntv. 1886. jan. 22. Tekintve, hogy a házasság a házastársak között tartós, állandó viszonyt állapit meg, mely viszony csakis a házasság köteléknek halál vagy az illetékes biróságnak jogerejü Ítélete által bontható fel; tekintve, hogy különösen a Btk.-ben elfogadott azon rendszer által, melynél fogva a kettős házasság, mint külön fajú büntetendő cselekmény a XV. fejezetben — egyrészről a szemérem elleni bűntettekről és vétségekről rendelkező fejezet után, másrészről pedig a családi állás elleni bűntettekről és vétségekről szóló fejezet elé helyeztetett el — világos kifejezésre jutott az ujabbkori törvényhozásnak is azon felfogása, mely szerint habár a kettős házasságot a szemérem elleni bűntettnek tekintette és tekinti, mindazonáltal nem szűnt meg abban egyszersmind az előbb érvényes házasság által létrejött és még fennálló tartós, állandó családi viszony megszakítására irányzott cselekmény jellegét is felismeri; tekintve, hogy a fennebbiekből kifolyólag a kettős házasság a fennálló előbbi, érvényes házasság ellenére és ennek tényleges mellőzésével egy, a törvény által tiltott és büntetendő tartós, állandó viszonyt hoz létre; tekintve, hogy e szerint a kérdéses büntetendő cselekmény nem az utóbbi házasság megkötése által, hanem folytatólag mindaddig vitetik véghez, a meddig az előbbi házasságnak tényleges mellőzésével létrejött utóbbi tartós és folytonos viszony fennáll; tekintve, hogy ez eszme kifejezését találja a kettős házasság bűntettének a Btk. 251. §-ában foglalt fogalommeghatározásában is, mely szerint e büntettet az követi el, „a ki érvényes házassági kötelékben lévén, ismét házasságra lép"; tekintve, hogy e kifejezéssel, „ismét házasságra lép", világosan kijelenti a törvény,