Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Btk. 104. §. 177 S-ában nem foglaltatik az összbüntetés kiszabására nézve a Btk. 102. §-ában a pénzbüntetésekre foglalt kivételes intézkedésnek megfelelő rendelkezés: ennélfogva a különböző Ítéletekkel kiszabott hivatalvesztés és politikai jogok gyakorlatától való felfüggesztés mint mellékbüntetéseknek érvényben hagyása nyilvánvalóan ellenkeznék a Btk. 103. g-ának ama rendelkezésével, mely szerint a Btk.-nek az emiitett mellékbüntetés sekrc vonatkozó rendeletei az 57. §. korlátai között alkalmazandók. (C. 3405/901. — B. T. XLVI. 212.) 5. C. Je. 868/010. sz. A különböző jogerős ítéletekkel többrendbeli szabadságvesztés-büntetésre elitélt ellen, a Btk. 104. §-ának l. pontja alapján megállapítandó összbüntetés a Btk. 54. §-ának első bekezdésében meghatározott mellékbüntetésekre nem terjed ki. (B. H. T. III. 210. szám.) 104. §. A jelen fejezetben foglalt határozatok akkor is alkalmazandók: 1. ha valaki külön Ítéletek által többrendbeli szabadságvesztés büntetésre Ítéltetett; 2. ha az elitélt szabadságvesztés-büntetésnek végrehajtása alatt, már jogerejü elitéltetése előtt elkövetett más büntetendő cselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetésre újólag ítéltetik el. 1. V. ö. a Bp. 517. és 518. §§-ait. 2. A Btk. 96. §-ában említett összbüntetésnek az a fogalma, hogy több büntetendő cselekmény miatt egy és ugyanazon ítéletben megállapítandó külön-külön szabadságvesztés-büntetések helyett egy büntetési tételben kifejezendő szabadságvesztés-büntetés mondassék ki és hogy e mindegyik cselekmény miatt, ha az egymagában forogna fenn, kiszabandó szabadságvesztés-büntetés, tekintettel a többiek miatt kiszabandó szabadságvesztés-büntetésekre, valamint ez utóbbiak szintén tekintettel a másik szabadságvesztés-büntetésre, leszállittatván, az ugyanazon szabadságvesztés-büntetési nemben álló fogságnak megszakítatlan kitöltése következtében beálló súlyosabb büntetés, e szerint az elítélendőre ebből háramló szenvedésnek többlete az egyetlen szabadságvesztés-büntetési tétel arányos megrövidítése által kiegyenlittessék, vagyis a megszakítatlan tartamban rejlő szenvedés igazságtalan többlete, a tartam megfelelő megrövidítése, tehát a szenvedés megfelelő kevesbitése által az igazsággal arányba hozassék. A Btk. 104. §-a csupán" további alkalmazása az összbüntetésnek az e szakaszban kiemelt esetekre, a nélkül, hogv ezáltal az összbüntetés fogalma, illetve megállapításának feltételei és módja változnának. (C. 8366/90. M. f. h. V. 148.) 3. Tekintettel a bűnhalmazatra vonatkozólag a Btk.-ben elfogadott „mérsékelt cumulatió" rendszerét; tekintettel az e rendszerből folyó, s a Btk. 96. §-ában egyenesen kijelentett összbüntetés alkalmazását követelő rendelkezésre; tekintve c rendszernek a Btk. 97—100. §§-okban foglalt részletesebb keresztülvitelét illetőleg az elhatárolás határvonalait megállapító tüzetes intézkedéseit; tekintve különösen a 104. §-nak azon kivételes rendelkezését, mely szerint a büntetéseknek az összbüntetés természetéből folyó mérséklése s e mérséklés követelményének érvényesítése czéljából a „res judicata" is feloldandó és a már végérvényesen kimondott igazságos büntetés, nem többé egyedül azon cselekmény és tettese igazságos büntetésének mértéke szerint, a mely miatt és a ki ellen azon büntetés jogérvényesen megállapittatott, hanem egy másik, az előbbitől különálló cselekmény miatti büntetés nemének és igazságos mértékének hasonlóul az összbüntetés szempontjából is való meghatározhatása következtében leszállítandó; tekintve a felhozottakból feltétlenül származó azon jogszabáyt, mely szerint anyagi bűnhalmazat esetében azon törvény rendelkezése, mely a fenforgó esetre a büntetés tartamának véghatárát kitűzi, mindenkor idézendő; tekintve, hogy a jelen esetben bűntett és vétség halmazata forogván fenn, a büntetés véghatára a Btk. 98. §-ában van kifejezve; tekintve, hogy e szakasz Büntető Törvény. 12