Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

Segéd gyilkosságban és szándékos emberölésben. 27. Minthogy másodrendű vádlott a V. által tervezett merényletről, a mennyiben G. pénze elvételére s annak életétől való megfosztására vonatkozott, előzetes tudomással birt; minthogy V. János neki (másodrendű vádlottnak), midőn iszonyú tettét véghezvitte, megmondta, hogy „megvan, elvégeztem", a pénzt neki átadta, mire ő azzal válaszolt: „tartsd meg, mert te szenvedtél érette, tegyél vele, a mit akarsz"; minthogy a hulla eltávolítása után a véres ágydeszkákat feltüzelte és a szoba padozatáról a vérnyomokat eltávolította; e mellett az elrabolt pénzből a házbért ö fizette: mindezekből világos, hogy neki a tettes minden elhatározásáról és a tett véghezviteléről tudomása volt és nem iparkodott V. Jánost a bűntett elkövetésében megakadályozni, ahhoz hallgatag, mintegy jóváhagyólag hozzájárult, a bűntett nyomát elpalástolni és megsemmisiteni igyekezett, tudva a hulla hollétét, bár már harmadnap V. távollétében lett volna alkalma a feljelentést megtenni és még sem tette, magát a bűn elkövetőjével azonosította. Mindezeknél fogva megállapítottnak veendő, hogy S. Zsófia a V. János által elkövetett gyilkosság és rablás elkövetését tevékeny közreműködése által szándékosan előmozdította, minek folytán őt a rablás és gyilkosság bűntettében mint segédet bűnösnek kimondani kellett. (C. 7980/885. M. f. h. V. 50.) 28. Segéd a gyilkosságban az, ki tudva másnak ölési szándékát, annak olyan eszközt ad, melvnek segítségével a tettes a gyilkosságot véghez viszi. (C. 7834/88. Dt. XXIV. 75.) 29. Tekintve, hogy a bűnpártolás fogalma egyenesen kizárja a tettessel való előzetes egyetértést, ehhez képest F. Mihálynénak a vád tárgyát képező azon cselekménye, hogy tudva, miszerint férje azért akart a lakodalomból éjjel hazamenni, hogy nagynénjét megölje, mégis azt a hazamenetelben nem akadályozta s annak szándékát magáévá tette: miután ez a bűntett végrehajtása előtt történt, a bűnpártolás tényálladékát meg nem állapítja, de nem állapítja meg a szándékos emberölésben való segédkezés általi bünrészességet sem, mert ehhez a hallgatólagos beleegyezés magában véve nem elégséges: F. Mihályné a vád alól azért mentetik fel, mert ellene valamely büntetendő cselekmény tényálladéka fenn nem forog. (C. 3180/95. B. T. XXX. 23.) 30. Tény lévén, hogy F. István vádlott szándéKosan fosztotta meg K. Jánost életétől, H. Ferencz vádlott, a ki beismerte, hogy elsőrendű vádlottal K. János bántalmazására összebeszélt, e czélból sértettet üldözőbe is vette és őt utóiérve, mindkét kezébe követ ragadott, valamint hogy a bántalmazásra készen elsőrendű vádlott mellett állott mindaddig, míg ez utóbbi áldozatát nagy kegyetlenséggel meg nem ölte, emez eljárásával kétségtelenül sértettnek megölését szándékosan előmozdította, miért is ő nem az alsóbiróságok által megállapított halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, hanem mint bűnsegéd vált bűnössé. A mi pedig U. István vádlottat illeti, ez a vádlott első- és másodrendű vádlottal sértett megverésére nem szövetkezett és ez utóbbi vádlottakat a kérdésben forgó alkalommal részben kíváncsiságból, részben azért kisérte abban az irányban, a merre kiszemelt áldozatukat követték, mert neki is hazafelé arra vezetett az útja. Ilyen körülmények közöt nevezett vádlott abbeli ténykedése, hogy ö F. István vádlottnak, midőn ez üldözés közben sértettet szem elöl elvesztette, megmutatta, merre ment a sértett, előleges egyetértés nélkül a beállott súlyos eredménynyel oki összefüggésbe nem hozható és azonfelül még lényeges segélynek sem mondható: miután elsőrendű vádlott akkor is, mikor sértett egy más útra tért, ez utóbbit nem szűnt meg keresni és igy őt U. István vádlott hozzájárulása nélkül is minden valószínűség szerint megtalálta volna. (C. 8649/95. M. f. h. VIII. 516.) 31. A Btk. 279. S-ába ütköző szándékos emberölés bűntettében mint a Btk. 69. S-ának 2. pontja szerinti részes mondandó ki bűnösnek az a vádlott, a ki habár valamely elkövetési cselekményt nem is hajtott végre, de annak daczára, hogy legalább is a bűntett véghezvitele alkalmával fenforgó körülményekből és a bántalmazás módjából látnia kellett, miszerint a közvetlen tettes szándéka a sértettnek megölésére irányul, nemcsak semmit sem tett az ölés megakadályozása végett, hanem továbbra is a tettes közelében maradván s ez által a tettesnek bá-