Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)

BCk. 69. %. 95 láth elleni bűntett elkövetését, ha Berecz felhívásában, magatartásában a bűntett véghezvitelének lehetőségére már előre nem találják meg a szükséges biztosítást. Minden körülmény arra mutat, hogy mindkét tettest egyedül az birta és csakis az birhatta a bűntett elkövetésének elhatározására, hogy Berecz, a kitől egyedül függött a véghezvitelnek lehetővé tétele, nemcsak biztosította őket hozzájárulásáról, hanem egyenesen felhívta, buzdította, bátorította őket a bűntett elkövetésére. A segéd közreműködése accessorius, másodrendű lévén, ez oly támogatásban és előmozdításban áll, mely nélkül a bűntett még mindig elkövethető. Ha azonban a közreműködés olyan, hogy a nélkül a bűntett elkövetése lehetetlen, hogy azt e nélkül a tettes el nem határozhatta, ha tehát az elhatározást egyedül azon közreműködés teszi lehetővé, melytől a tervelő szándéka es a viszonyok szerint a kivihetöség első sorban függ, akkor az ezen közreműködésnek felajánlása és az illető személynek e körüli tevékenysége nem segítése többé a büntettet különben is elkövetőknek, hanem egyenes rábírása az e nélkül el nem határozott, sőt elhatározva nem is lehető tervelönek az elhatározásra es a kivitelre. Minthogy pedig a rábírás képezi a felbujtási és minthogy annak cselekvősége, a ki a fentebb meghatározott módon egyenesen és szándékosan oka volt a bűntett elkövetésére való elhatározásnak, tényleg és valódilag rábírást képez: ez okból az imént megjelölt cselekvőség nem a segélyt, hanem a felbujtást állapítja meg. (O. 12.194/83. Bj. T. VII. 313.) 2. A Btk. nem tartalmaz oly határozatot, hogy a tettesnek az egyébként megállapított büntetendő cselekmény vádja alól felmentést, szükségképp a részeseknek felmentését is eredményezné, sőt a Btk. 222. S-a. a ü9. i. általános szabálya alól is kivételt állapit meg, a mennyiben a hamis tanuzásra felbujtót még akkor is büntetni rendeli, ha a felbujtani kívánt egyén a hamis tanuzást el sem követte. (C. 1U84/85. De. XI. .ion.) 3. Felbujtás csak akkor állapitható meg, ha a bűntett elkövettetett, vagy legalább megkiséreltetett. (U. 3942/8G. Bj. T. XII. 343.) 4. Felbujtó, a ki azzal biztatja társát, hogy az cz utóbbinál megjelent végrehajtót, a ki ellen végrehajtást szenvedő fejszét ragadott, ölje meg, több izben kiáltván: „üld meg", egyébként azonban semmivel sem segítette elő a tett véghezvitelét. (U. 1Ü4Ö/87. Bj. T. XIV. 373.) 5. Miután nem lehet feltenni, hogy B. M. és F. S. tanuk I'. P, felhívása, sőt kitauitása nélkül tettek vagy tehettek volna hamis vallomást ennek perében az ü javára, a hamis tanuzásra való ilyen felhívás akkor, ha a hamis tanuzás csakugyan elkövettetett, megállapítja a Btk. 09. §. 1. p.-jában emiitett rábírást. F. F. tehát mint felbujtó és pedig miután 2 tanút bujtott fel, 2 rendbeli hamis tanuzás bűntettében volt bűnösnek kimondandó. (0. 1769/889. M. f. h. X. 502.) C. Felbujtó szándékos emberölésben, ki a tettesnek tanácsot .adott, az alkalmat lehetővé tette s a szökevény tettest pénzzel segítette (Bj. T. XXVI. 392.), — hamis orvosi bizonyítvány készítésében (408. §•), ki ügyfeléről valótlan tartalmú tanúsítványt állíttatott ki s azt használta UVXV1. 89.), — személyes szabadság megsértésében (193. S.), ki a rendőri tisztviselőt sértett letartóztatására felhívta, a mit az teljesített (XXXII. 148.;, — testi sértésben, ki a tettest felszólította a sértett megverésére, minek folytán ezt a tettet elkövette. (XXXVII. 179.) 7. C. E. H. 10.405/903. sz. A ki valakit más testének bántalmazására szándékosan reábir, mint felbujtó a beállott eredmény szerint felelős, ^tk. 3U(i. S.) Ily esetben a Btk. 73. S-ának alkalmazása ki vau zárva. (ti. H. T. Ili. 2u4. sz.) 8. C. E. H. 3222/885. sz. A ki szolgálatban álló személyt szándékosan reábir arra, hogy gazdáját meglopja: tel bujtó a lopás bűntettében. (Btk. 336. S. 7. p.) (B. 11. T. Hí. 255. sz.) Felbujtás hiánya. 9. A lopási szándéknak puszta nyilvánítása a felbujtás ismérvével nem bír: már pedig vádlott vallomása szerint maga mondotta, midőn vádlott társaival az utczán beszélgetett, hogy ö mézet ehetnék s ugyanakkor vádlott társa vallomása szerint M. Juon is mondotta, hogy ö is szeretne mézet enni s a nevezett két vádlott eme nyilatkozata folytán közös meg-