Edvi Illés Károly (szerk.): Az anyagi büntető törvények és a sajtótörvény. A büntető novellával, az összes melléktörvényekkel, rendeletekkel, utasításokkal és a felsőbíróságok határozataival kiegészítve (Budapest, 1915)
86 Bitit. 62. §. let nem szolgálhat indokul a Btk. 62. §-a szerinti bűnvádi eljárás megindítására. (C. 169/1898. sz.) 11. A budapesti kir. büntető járásbíróság V. I. budapesti lakost a. K. B. T. K. 71. g-ába ütköző közbiztonság elleni kihágásban bűnösnek mondotta ki, mert dr. W. Gy. vallás- és közoktatásügyi miniszter névaláírásával egy ajánló levelet hamisított és azt a R. és R. budapesti czég kiadásában megjelent Magyar Deák Naptár 1902. czimü nyomtatvány élén többszörösitette. ítéletében a kir. büntető járásbíróság a szóban forgó nyomtatványok lefoglalását elrendelte. A vizsgálóbíró a lefoglalást foganatosította. Ennek megtörténte után a kir. ügyészség a liiinjelként lefoglalt levélnek a B. T. K. 61. §-a alapján való elkobzását és megsemmisítését indítványozta. V. T. még az ítéletnek jogerőre emelkedése előtt elhalálozván, a budapesti kir. ügyészség a vizsgálóbírónál a B. T. K. 62. §-a alapján folyamatba teendő eljárás czéljából a lefoglalt naptár-példányok elkobzását és megsemmisítését a B. P. 477. S-a alapján kérvén azon az alapon, mert a hamisított levélnek a Magyar Diák Naptárban történt használata miatt V. I. elhalálozása és a kiadó czég nyilvánvaló jóhiszeműsége folytán a bűnvádi eljárás senki ellen sem indítható meg: a 477. §. 2-ik bekezdése értelmében a főtárgyalás megtartását kellett rendelni. A törvényszék up-v találta, hogy a jelen esetben sajtóvétség hiányában a Btk. 62. §-a alkalmazásának alapföltétele hiányzik, mert bárha a járásbíróság 1901. B. XI. 1612/4. sz. egyébként jogerőre sem emelkedett Ítéletében V. I. cselekményét a Ktk. 71. §-a alapján kihágásként minősítette és ámbár a Ktk. 25. §-a értelmében a Btk. 62. §-a kihágási esetekben is alkalmazható, az É. L. T. 15. S-áuak II. része pedig kifejezetten nyomtatvány utján elkövetett kihágásokról is rendelkezik, a jelen esetre vonatkozólag az utóbb hivatkozott törvényszakasz alkalmazásának feltétele abból az okból hiányzik, mert a Ktk. 71. §-a szerinti kihágás a hamis útlevélnek, igazoló bizonyítványnak stb. készítése meghamisítása vagy használata által követtetik el és fejeztetik be, ugyanazon kihágásnak sajtó utján való elkövetése azonban a 71. §-ban specziális sajtóvétségi minősítést nem nyert, ennélfogva a Btk. 71. §-a szerinti kihágás mint specziális sajtóvétség el nem követhető. De még azon esetben is el kellett volna utasítani az ügyészség keresetét, ha az apokryph levélnek a Magyar Diák Naptárban történt közzététele specziális jellegű nyomtatvány utján elkövetett bűncselekménynek, sajtóvétségnek volna minősíthető. Mert a Btk. 62. §-ának a 61. §-tóí eltérő jellege abban csúcsosodik ki, hoey sajtóvétségek eseteiben az elkobzás és megsemmisítés akkor is elrendelhető, ha a bűnvádi eljárás senki ellen sem indíttatik meg. Ha azonban V. I.-nak a járásbíróságnál inkriminált cselekménye az ügyészség felfogása szerint nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményként, sajtóvétségnek minősíttetnék, akkor a sajtóvétségek eseteiben uralkodó fokozatos rendszer mellett V. I. elhalálozása után a Magyar Deák Naptár kiadói és nyomdatulajdonos ellen a bűnvádi eljárás megindításának helye lévén, a Btk. 62. §-ának esete ebből az okból nem forog fenn. Mert a nyomtatvány utján elkövetett bűncselekmények bűnvádi üldözése körül köteles fokozatos felelősségi rendszer mellett a kiadó és a nyomdatulajdonos jóhiszeműsége sem szünteti meg azoknak törvény szerint tartozandó bűnvádi felelősségét és ebből az okból az ügyészség indítványának az az eszmemenete, mely szerint R. V. nyomdatulajdonos nyilvánvaló jóhiszeműsége miatt felelősségre nem vonható, a sajtójog! feltétlen felelősség szempontjából helyt nem állhat. Mindezen okból a Btk. 62. §-a szerinti elkobzás és megsemmisítése elrendelésének helye nem lévén, iaz ügyészség keresetét el kellett utasítani. Budapesti tábla: A tábla a törvényszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok' A tábla mellőzi a törvényszék Ítéleti indokolásában foglalt azt a a kijelentést, hogy a Btk. 62 .§-a csak nyomtatvány utján elkövetett bűncselekményekre alkalmazható, mert az idézett §. világos rendelkezése szerint nemcsak nyomtatványok képezhetik tárgyát az azon §-ban meghatározott elkobzásnak, hanem iratok és képes ábrázatok is, melyeknek az előállítása, közzététele vagy terjesztése más módon is létesülhet, mint csak nyomtatvány utján. Az indokolásnak ezen részbeni mellőzésével, a tábla az elsőfokú bíróság ítéletét az abban felhozott többi indokok alapján és még azért is hagyta helyben, mert el nem fogadható a közvádlónak azon érvelése, hogy az incriminált hamis ajánló-levélnek