Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

MK 32. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A munkáltatónak az üzemi balesetekért való felelőssége (Mt. 62. §, Mt. V. 83. §) alapján a sérültet megillető járadék összegének meghatározásánál a sérült elmaradt jövedelméből kell levonni a többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a)—e) pontjaiban és a (2) bekezdésében felsorolt összegeket, köztük a társadalombiztosítási szolgáltatásokat, valamint azt az összeget is, amelyet a dolgozó a munkáltató által javára kötött élet- vagy balesetbiztosítási szerződés alapján kap. Kármegosztás esetén pedig a levonások után fennmaradó többletkárt kéli a dolgozó vétkességének arányúban csökkenteni. A munkáltató a vele munkaviszonyban álló dolgozónak, illetőleg hozzátartozójának üzemi baleset (foglalkozási betegség) által okozott kárát a 67/1958. (XII. 24.) Korm. számú rendelet (Rny.) 93. §-a értelmében csak abban az esetben volt köteles megtéríteni, ha az üzemi baleset óvórendszabálynak a munkáltató (megbízottja) által történt megszegése folytán következett be, vagy ha az üzemi balesetet a munkáltató vagy olyan megbízottja, akinek eljárásáért felelős, vétkesen idézte elő. Az Rny. 93. §-át a 39/1963. (XII. 26.) Korm. számú rendelet 5. §-a — 1964. április 1. napjától kezdődően — hatályon kívül helyezte. A többször módosított 2/1964. (IV. 3.) MüM számú rendelet 14. §-a értelmében az Rny. 93. §-ának rendelkezéseit az 1961. évi április hó 1. napja előtt bekövetkezett üzemi balesetekre továbbra is alkalmazni kell. Az Rny. 93. §-a kifejezetten akként rendelkezett, hogy a kártérítés mértéke az az összeg, amellyel az okozott kár az 1958. évi 40. számú tvr. (Tny.) alapján járó nyugellátást meghaladja. A bírói gyakorlat ezt a szabályt alkalmazta a táppénzt meghaladó kárra is. A szocialista jogfejlődés a dolgozók védelmében és érdekében a munkáltató anyagi felelősségét kiterjesztette. Az Mt. 62. §-a pedig akként rendelkezik, hogy a munkáltató a dolgozónak munkaviszonya keretében okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. Ennek a kiterjesztett felelősségnek az érvényesülését nem szolgálná olyan értelmezés, hogy az Mt. 62. §-ának (2) bekezdése második mondatán alapuló kármegosztás esetében a teljes kárt kelljen megosztani, és csak a kárviselés arányában a dolgozó javára mutatkozó összegből len.54