Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

anyagi felelősségre vonását. Az anyagi hátránnyal is járó fegyelmi bün­tetés nem jelent egyet a munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megsértésével okozott kár megtérítésével [Mt. 57. § (1) bekezdés]. A két jogintézmény együttes alkalmazásának nincs akadálya. A dolgozónak az Mt. 57. §-a (1) bekezdés szerinti anyagi felelősségét nem szünteti meg az, ha vele szemben olyan fegyelmi büntetést szabnak ki, amely közvet­len anyagi hátrányt is jelent. A dolgozó fegyelmi és anyagi felelőssége két különálló jogintézmény, egymás mellett és egymástól függetlenül érvényesülhetnek. A társadalmi tulajdon fokozott védelmére több eszközzel lehet nevelni. Az ezzel elérni kívánt cél megvalósítását szolgáló eszközök hatékony­ságát fokozza az, ha kellően differenciáltak és ezek együttes hatását lehet a társadalmi tulajdon megkárosítóival szembeállítani. A kiemelt jogi szabályozás éppen a több irányú védelmet kívánja biztosítani azzal, hogy károkozás esetére a kártérítésre kötelezés mellett egyéb jogkövet­kezmények (pl. fegyelmi büntetést stb.) alkalmazását is lehetővé teszi. Ezért a jogalkotó szándékával ellentétben állana az olyan gyakorlat, amely károkozás esetén a jogszabály szerint alkalmazható joghátrányok valamelyikének alkalmazhatóságát azon az alapon zárná ki, hogy ez két­szeres felelősségre vonást jelentene, s egyben csökkentené a jogi eszkö­zök alkalmazása útján a társadalmi tulajdon fokozott védelme érdekében elérni kívánt hatást. MK 21. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A felelős beosztású dolgozónak a munkáltatóval szembeni anyagi fele­lőssége kártérítés érvényesítésének elmulasztása esetén nem terjedhet túl annak a dolgozónak az anyagi felelősségén, akivel szemben a kár­térítés érvényesítését elmulasztotta. Az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében gondatlan károkozás esetében másfél havi átlagkeresetével felel a kollektív szer­ződésben meghatározott felelős beosztású dolgozó, ha a kárt termelési, gazdálkodási vagy ellenőrzési feladatai ellátása körében okozta. Az Mt. V. 85. §-ának (4) bekezdése értelmében az anyagi felelősség szempont­jából minden vezető állású dolgozó felelős beosztásúnak minősül. Nem volt egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy a felelős be­38

Next

/
Thumbnails
Contents