Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

kap. A beteg (keresőképtelen) dolgozó esetében ez a lehetőség nem áll fenn, mert a betegség (keresőképtelenség) ideje alatti munkavállalás tilos. A kifejtettekhez képest a munkáltató — kellő alappal — az Mt. 26. §-ának alkalmazásával jogszerűen felmondhatja a rokkant dolgozó munkaviszonyát, de megteheti azt is, hogy az Mt. 43. §-ának (1) bekezdése szerint fizetés nélküli szabadságot biztosít a részére. Ugyanakkor a dolgozó nem köteles a munkaviszonyát megszüntetni. Ha pedig a munkáltató a nála üzemi baleset vagy foglalkozási betegség miatt megrokkant dolgozó munkaviszonyát a rokkantsági nyugdíj megállapítására tekintettel megszüntette, munkaképessé válása után a vállalat az Mt. 19. §-ának (1) bekezdése alapján köteles őt újból alkalmazni. Ehelyütt szükséges annak kiemelése, hogy az előbb tárgyalt kérdéssel nem azonos az 1/1967. (XI. 22.) MüM—EüM—PM számú együttes rendelet 10. §-ának (1) bekezdésében szabályozott eset, amely szerint — a 10. § (2) bekezdésében foglalt kivételektől eltekintve — nem lehet felmondani annak a dolgozónak, aki munkaviszonyban vagy ipari szövetkezeti tagsági viszonyban elszenvedett üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül. Az utóbb említett esetben ugyanis a jogszabály olyan dolgozó részére biztosít védelmet, aki bár csökkent munkaképességű, de nem olyan mértékben, hogy rokkantsági nyugdíjra jogosult lenne. MK 10. szám (Az MK 118. számú kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a munkáltató a munkaviszonyt csak különösen indokolt esetben mondhatja fel, a különös indok fennállásának megállapításához mindig olyan súlyos ok szükséges, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlanná válna vagy aránytalan terhet jelentene a munkaviszony további fenntartása. Az Mt. V. 23. §-ának (1) bekezdésében meghatározott esetekben a jogalkotó a munkaviszonynak felmondás útján történő megszüntetését nem zárja ki feltétlenül, hanem a felmondást különös indokhoz köti. Sem az Mt., sem az Mt. V. nem határozza meg közelebbről, hogy a munkaviszonynak ezen az alapon történő felmondása útján való megszünteté21