Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ha a határozatnak olyan hiánya van, amelyet a bírósági eljárásban bizonyítás felvételével nem lehet és más módon sem lehetett pótolni. Nem szolgálhat tehát a határozat hatályon kívül helyezésének és a társadalombiztosítása szerv új eljárásra kötelezésének alapjául olyan felderítetlen tény, amelyet a bírósági eljárásban megfelelő bizonyítás felvételével tisztázni lehet, MK 107. szám A társadalombiztosítási ellátásra (baleseti ellátásra) jogosult betegségéért, keresőképtelenségéért, munkaképesség-csökkenéséért vagy haláláért felelős természetes személy megtérítési kötelezettségét a bíróság az 1975. évi II. törvény 114. §-a alapján méltányos esetben mérsékelheti. Az 1975. évi II. törvény (T.) 114. §-a szerint a társadalombiztosítási ellátás visszafizetése, a nem jogi személyt terhelő megtérítés, a késedelmi pótlék, a rendbírság és az eljárás költségének a megtérítésié címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelni lehet, vagy el lehet engedni. A T. végrehajtásóról szóló 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat (Sz.) 195. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a nem' jogi személyt terhelő megtérítés összegét méltányos esetben a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetője mérsékelheti, illetve elengedheti. A (2) bekezdés a) pontja értelmében a Vasutak igazgatási szervei által megállapított, illetve folyósított ellátásokkal kapcsolatban a megtérítés mérséklésére, elengedésére szóló jogkört a Vasutasok Szakszervezete Társadalombiztosítási Osztályának vezetője gyakorolja. Az idézett rendelkezésekhez képest az ítélkezési gyakorlatban vita merült fel abban a kérdésiben, hogy a bíróság a természetes személyt terhelő megtérítési kötelezettséget méltányosságból mérsékelheti-e ás milyen jogszabályi rendelkezés alapján. A helyes álláspont azt veszi alapul, hogy a T. 114. §-a nem' határozza meg tüzetesen azoknak a szerveknek, a körét, amelyek a természetes személyt terhelő megtérítési címén megállapított összeget méltányos esetben mérsékelhetik. A T. általános megengedő szabályához képest és mivel az Sz. 195. §-a (1) és (2) bekezdésének a) pontjai nem megszorító rendelkezést tartalmaznak, hanem azt a szervezeti kérdést szabályozzák, hogy az anyagi 213