Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A T. 108—109. §-ain alapuló igényekkel összefüggésben az előzőek­ben kifejtettekből következik, hogy a társadalombiztosítás szervének a T. 103. §-án alapuló, társadalombiztosítási járulék és nyugdíjjárulék iránti, a T. 106. §-án alapuló visszafizetési, a T. 107. §-án alapuló megtérítési, a T. 110—111. §^ain alapuló, késedelmi pótlék és rendbírság iránti, valamint az R. 243. §-án alapuló, a jogtalan és a nem szabályszerű bejelentés miatti járulék iránti igénye tárgyában hozott fizetésre kötelező hatá­rozat, illetőleg fizetési meghagyást [T. 113. § (2) bekezdés] megtámadása iránt indított per a T. 101. §-ának a társadalombiztosítási igények ér­vényesítésével kapcsolatos valamennyi eljárásra vonatkozó rendelkezése értelmében ugyancsak illeték- és költségmentes. MK 106. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Ha a keresettel megtámadott társadalombiztosítási határozhatnak olyan hiánya van, amelyet a perben nem lehet pótolni, a bíróság a határozat kiegészítését kezdeményezheti. A határozat kiegészítése iránti eljárás megindítása esetén a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak a befejezéséig felfüggesztheti. Ha a határozat hiányát ilyen módon nem lehet pótolni, a bíróság a társadalombiztosítási határózatot hatályon kí­vül helyezheti és a társadalombiztosítási szervet új eljárásra kötelezheti. A bíróságok gyakorlata nem egységes abban a kérdésben, hogy mi a helyes eljárás akkor, ha a társadalombiztosítási szerv határozatának olyan hiánya van, amelyet a bíróság előtti eljárásban bizonyítás felvé­telével nem lehet és más módon sem lehetett pótolni. Az említett körbe tartozó hiány leggyakoribb esete az, amikor a nyugdíjigénylő dolgozó 1944. július: 1. előtt fennállott olyan háztartási alkalmazotti munkaviszonyban eltöltött idejének beszámításával kéri nyugdíjjogosultságának megállapítását, amelyre vonatkozóan a társa­dalombiztosítási szervek nyilvántartásában nincs adat, okirati bizonyí­ték nem áll rendelkezésre, a társadalombiztosítási szerv azonban a hely­színi vizsgálatot — habár erre lehetősége volt — nem folytatta le. 211

Next

/
Thumbnails
Contents