Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

MK 51. szám (Hatályon kívül helyezte az MK 59. sz. kollégiumi állásfoglalás.) MK 52. szám (Az MK 59. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) A nyugellátás iránt bejélentett igény álapján a nyugellátásra jogosultság, illetőleg a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő iránt indított perben hozott jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy valamely munkaviszonyt a perbeli bizonyítékok álapján az igénylő javára számításba venni nem lehet, az újabb igénybejelentés alapján indult későbbi perben ítélt dolognak nem tekinthető. A nyugellátás iránt bejelentett igény alapján a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-ának (1) bekezdése alapján indult pernek a tárgya nem a biztosítással járó munkaviszony fennállásának vagy fenn nem állásának a megállapítása, hanem annak eldöntése, hogy az igénylőnek joga van-e öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra, s ennek keretében milyen munkaviszonyok (szolgálati évek) vehetők javára számításba. A társadalombiztosítási nyugdíjra vonatkozó jogszabályok szerint nincs akadálya annak, hogy a nyugellátás iránt bejelentett igény alapján keletkezett perben hozott s az igényt egészben vagy részben elutasító bírósági határozatot követően az igénylő a nyugellátás iránt újabb igényt jelentsen be, s olyan újabb bizonyítékokra hivatkozzék, amelyek a korábbi perben számításba nem vett munkaviszonyok (szolgálati évek) megállapítására is alkalmasak. Az újabb igény bejelentése alapján indult későbbi perben a perbevitt jog nem ugyanaz, mint a korábbi perben. Ezért a korábbi per alapjául szolgált igénybejelentés tárgyában hozott ítélet jogereje nem zárja ki azt, hogy a bíróság az újabb igénybejelentés folytán keletkezett, későbbi perben a korábbi perben meg nem állapított munkaviszonyt (szolgálati időt) is számításba vegye az igénylő javára, a mindkét perben felmerült bizonyítékoknak a Pp. 206. §-a szerinti mérlegelése alapján. 200