Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

A KRESZ szabályai az állandó ítélkezési gyakorlat szerint óvórendszabályok. Az Mt. 51. §-^ának {1) bekezdése szeriint az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása a munkáltató feladata. Ennek keretében köteles a munkavégzés körülményeit tervszerűen javítani és ha szükséges a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására. Az 1975. évi II. törvény (T.) 108. >§-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak a következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabálynak vagy óvóintézkedésnek nem tett eleget. Ugyanilyen megtérítési kötelezettség terheli a munkáltatót akkor is, ha ő vagy alkalmazottja (tagja) a balesetet szándékosan idézte elő. Az óvórendszabály elmulasztása objektív jellegű, megvalósul, ha a munkáltató vagy megbízottja a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt nem tartotta, meg, vagy az óvóintézkedést elmulasztotta. Ha ennek folytán — ezzel okozati összefüggésben — üzemi baleset történt, nincs jelentősége a munkáltató megtérítési kötelezettsége szempontjából annak, hogy az Mt. 34. §-ának (2) bekezdésében és 36. §-ának (1) bekezdésében foglalt kötelezettségek megszegésével maga a sérült is közrehatott a baleset bekövetkeztében. Abban az esetben azonban, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvóintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett dolgozó mulasztotta el, a munkáltatót e dolgozónak nyújtott társadalombiztosítási szolgáltatások tekintetében megtérítési kötelezettség nem terheli. A T. 108. §-a értelmében csak az az óvórendszábály-rnulasztás szolgálhat a munkáltató megtérítési kötelezettségének alapjául, amelyet vagy a munkáltató vagy a baleseti sérülttől különböző személy, mint a munkáltató megbízottja követett el. Az üzemi baleset alapján megállapított nyugellátás és segélyezés ugyanis a dolgozó baleseti kárának, bekövetkezett keresetkiesésének részbeni megtérítése. Ezért fogalmilag kizárt, hogy magát a balesetet szenvedett dolgozót lehessen kötelezni mint a munkáltatónak óvórendszabályt mulasztó megbízottját — a munkáltatóval egyetemlegesen — a nyugellátás (baleseti járadék), illetve a biztosítási szolgáltatások (segélyezési költségek) megtérítésére, és így lényegileg arra, hogy a társadalombiztosítás keretében kapott üzemi baleseti nyugellátást, segélyezési költséget a társadalombiztosítási szervnek visz196