Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

ben, valamint az indokolásának első és második bekezdésében a „magasabb" szó helyébe a „más" szó lép. Az indokolás második bekezdésében a „7/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdése" szavak helyébe a „17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 51. §-ának (3) bekezdése" szavak lépnek. Az indokolás utolsó bekezdését törölni kell. 26. A 94. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalással módosított és kiegészített 17. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás rendelkező részében „az a folyamatos nyolc órai időtartam" mondatrész helyébe „az a folyamatos tizenegy, de a kollektív szerződésben meghatározott esetekben legalább nyolc órai időtartam" mondatrész lép. Az indokolás első bekezdésének első mondatában a „legalább nyolc óra egybefüggő pihenő időt kell biztosítani" mondatrész helyébe az „egybefüggő, legalább tizenegy óra pihenő időt kell biztosítani. A kollektív szerződés egyes munkakörökben ennél rövidebb, de legalább nyolc óra pihenő időt is megállapíthat" szöveg kerül. Az indokolás első bekezdésének második mondatában „a legalább nyolc óra" szavak helyébe „legalább tizenegy, illetve a kollektív szerződésben meghatározott esetekben legalább nyolc óra" mondatrész lép. Az indokolás második bekezdésében a „nyolc óra" szavak elé a „tizenegy, illetve" szavak kerülnek. 17. A 18. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás indokolásának első bekezdésében az „Mt. V. 34. §-a" szavak helyébe az „Mt. V. 31. §-a" szavak lépnek. 18. A 19. számú munkaügyi kollégiumi állásfoglalás indokolásának első bekezdésében az „Mt. V. 17. § (3) bekezdése" szavak helyébe az „Mt. V. 13. § (3) bekezdése" szavak lépnek. Az indokolás harmadik bekezdésében az „Mt. V. 17. §" szavak helyébe az „Mt. V. 13. §" szavak lépnek. Az indokolás ötödik bekezdésének első és második mondata helyébe a következő szöveg lép: „Ha a nem teljes munkaidővel foglalkoztatott dolgozó csak a hét meghatározott napjain végez munkát, ugyancsak az első bekezdés szabályait kell alkalmazni. Ilyenkor azonban a szabadság kiadása szempontjából — a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 43. §-ának megfelelően — a hét minden napját munkanapként kell figyelembe venni, a dolgozó heti pihenőnapját és a munkaszüneti napokat kivéve, függetlenül attól, hogy a dolgozónak munkaidő beosztása szerint mindegyiken munkát kell-e végeznie." 157