Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

c) A dolgozó magatartása akkor vezet a munkáltatónak az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésén alapuló felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt — jüggetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem — kizárólag a dolgozó maga okozta és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a dolgozó magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amély a munkáltató működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben kármegosztás alapjául csak a dolgozó vétkes magatartása szolgálhat. a) Államunk a munkavédelem intézményes* megszervezésével, a biztonságos munkakörülmények megteremtésével és állandó egészségügyi gondozással védi a dolgozók egészségét és testi épségét. E téren különösen jelentős az üzemi balesetek, egészségi károsodások elleni küzdelem. Az üzemi baleseteknek egyrészt társadalombiztosítási, másrészt munkajogi következményei vannak. A munkajogi szabályozás terén jelentős lépés az a rendelkezés, amely megszigorította a munkáltató felelősségét a dolgozónak a munkaviszony keretében okozott kárért, így az üzemi balesetből származó kárért is. A szabályozás elsődleges jogpolitikai indoka az, hogy mind a munkáltatókat, mind a dolgozókat az üzemi balesetek (egészségkárosodások) megelőzésére késztesse. Ennek érdekében fokozott követelményeket támaszt a munkáltatókkal szemben a biztonságos munkavégzéshez szükséges feltételek megteremtése, a munkavédelem szabályainak megtartása terén. Az Mt. 51. §-ának (1) bekezdése kifejezetten is előírja, hogy a munkáltató köteles a munkavégzés körülményeit tervszerűen javítani és ha szükséges, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásán túlmenően is minden rendelkezésre álló intézkedést megtenni a dolgozók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyek elhárítására. A szabályozás egyben a dolgozók számára megkönnyíti, egyszerűbbé és gyorsabbá teszi az üzemi balesetből (foglalkozási betegségből) származó — a társadalombiztosítási szolgáltatásokat meghaladó — károk megtérülését. A kár megtérítésének elvi alapja az, hogy a dolgozót olyan okból érte baleset, amely a munkáltató tevékenységével függ össze. Célja azonban a szabályozásnak az is, hogy a dolgozókat a munkájuk végzése során fokozott körültekintésre, a biztonsági előírások pontos 136