Nagy Zoltán (szerk.): Munkaügyi elvi határozatok. A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Munkaügyi Kollégiumának a munkaügyi, a társadalombiztosítási és a szövetkezeti tagsági jogvitákkal kapcsolatos elvi állásfoglalásai (Budapest, 1980)

lélet miatt figyelmen kívül hagyják. Ennek az a nyilvánvaló magyarázata, hogy a terhes nőket és a kisgyermekes anyákat a munkajog egyéb szabályai — az eltérő adottságokat figyelembe véve — kedvezményekben részesítik, ezzel egyenlítve ki a köztük és más dolgozók között fennálló egyenlőtlenséget. Az idézett rendelkezés másokkal szemben csak „azonos feltételek" esetén biztosítja az előnyben részesítést a terhes nő, ületve a kisgyermekes anya számára. A gyakorlat eligazítást igényel abban a kérdésben, milyen körre terjednek ki azok a munkafeltételek, amelyeknek azonossága esetén az előnyben részesítés az érintett nők javára kötelező. A helyes felfogás szerint az alkalmazás során számba vehető minden lényeges és jogszerű feltétel ebbe a körbe tartozik. Külön hangsúlyozni kell, hogy a munkáltató jogszerűen csak olyan munkahelyen ragaszkodhat egyes munkaköröknek férfiakkal való betöltéséhez, ahol a munka természete vagy a munkakörülmények a nők foglalkoztatását kizárják. Ehhez képest tehát a vállalat a nála jelentkező terhes nőnek vagy kisgyermekes anyának az alkalmazásnál előnyben való részesítése elől általában nem zárkózhat el azon az alapon, hogy a munkakört férfival kívánja betölteni. MK 98. szám (Az MK 118. sz. kollégiumi állásfoglalással módosított szöveg.) Azt az egyedülálló dolgozó nőt — apát — akinek a tizennyolcadik életévét még be nem töltött gyermeke — állami gondozásban van, — intézeti nevelés alatt áll, vagy — szabadságvesztés büntetését tölti az Mt. V. 23. §-ában rögzített védettség nem illeti meg. Az Mt. V. 23. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint csak különösen indokolt esetben mondható fel a munkaviszonya az egyedülálló dolgozó nőnek gyermeke tizennyolcadik éves koráig. Ez a védelem megilleti a gyermekét egyedül nevelő apát is. A felhívott rendelkezés célja az, hogy a munkáltató a védelmet élvező dolgozó nő — apa — munkaviszonyát bármely indok alapján ne mondhassa fel és ne hozhassa méltánytalanul súlyos helyzetbe őt és gyermekét. 126